<<< Teljes nagyheti családi liturgia
Teendők
Elő kell készíteni egy nagy gyertyát szépen feldíszítve. Ez lesz a húsvéti gyertya, amellyel húsvét nyolcadában ebéd előtt és az esti imádságra meggyújtjuk. Továbbá gondoskodjuk mécsesekről is, hogy mindenki kezében legyen majd. A keresztet vegyük ki a „sírból”, hogy üres legyen egész nap. A keresztre M betű alakban fehér leplet teszünk.
Hajnali elmélkedés (csak a szülőknek, vagy délelőtt közösen a családdal)
- Bevezető imádság (mindannyian mondjuk):
Urunk Jézus Krisztus, sírban fekvésed és pokolra szállásod félelmetes titkait ünnepelve, kérünk, ne hagyd értelmünket saját magára a beláthatatlan mélységek szemléletében, hanem küldd el megvilágosító Szent Lelkedet, aki ismeri isteni és emberi életed mélységeit és minket is ismer. Add, hogy szent sírod titkainak személetében oly hűségesen kitartsunk, hogy veled új életre támadjunk, aki élsz és uralkodol, mindörökkön-örökké. Ámen.
- Lelki olvasmány elolvasása
Isten Szentlelke a csend által szól hozzánk
Nagypénteken a körülállók látták Jézust meghalni. Nagyszombat azonban még mélyebbre vezet, hiszen Jézus nemcsak a halálig mint a fizikai megsemmisülésig vezető utat járta be velünk és értünk, hanem egészen odáig ment, ahová a bűnbe esett ember zuhan: leszállt az alvilágba, a seolba, ahol a megváltatlan lelkek sínylődnek. Ez az önkiüresítés végpontja. Azóta nincs az emberi életnek olyan helyzete, melyben az Isten jelen ne lenne: nem csupán a földi élet poklaiban, hanem a halál utáni sötétségben, magányban is velünk van, beteljesítve a zsoltár szavát: „Ha leszállnék az alvilágba, jelen vagy ott is.” (138. zsoltár)
A Teremtés könyve szerint „a hetedik napra befejezte Isten a munkáját, amelyet végzett, és a hetedik napon megnyugodott minden munkától, amelyet végzett” (Ter 2,2). Erre a nyugalomra meghívja az embert is, akit saját képére alkotott. A Zsidókhoz írt levél az egész keresztény életet úgy fogja fel, mint arra való igyekezetet, hogy még a földi életben bejussunk az igazi, az újszövetségi szombatba, amelyet Jézus Krisztus szerzett meg nekünk megváltó halálával. E nagyszombati csöndnek és nyugalomnak benne kell lennie valamenyiünk lelkében. De mit is jelent belépni az Úr nyugalmába? Azt, hogy kimondjuk Istennek a végleges igent, és ezzel egyszer s mindenkorra az ő kezébe helyezzük életünk és halálunk, örök sorsunk, üdvösségünk gondját. Jelenti továbbá a rossz szenvedélyek, zabolázatlan indulatok lecsillapítását, az értelem, az akarat végleges megnyugvását Jézus Krisztusban. Mindenekfölött pedig a szívét, mert „nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Istenben”, az örök szeretetben.
Szent Pál írja: „Krisztussal eltemetkeztetek a halálba, és vele együtt fel is támadtatok.” (Kol 2,12) Mindennél inkább érvényes ez a katekumenekre, akik éppen a nagyszombati csöndben érkeznek el a keresztségre való felkészülés utolsó állomásához. Azonban nekünk, megkeresztelteknek is újra végig kell gondolnunk ezen a napon, hogy Krisztus azt kívánja tőlünk, hogy meghaljunk a világnak, a bűnnek és az Isten nélküli, felszínes életnek, azaz olyannyira végleges döntéssel forduljunk el mindezektől, mint amennyire visszafordíthatatlan folyamat a halott és elföldelt test felbomlása.
Ugyancsak Nagyszombat titkához tartozik Szent Pál egy másik kijelentése: „Életetek Krisztussal el van rejtve Istenben.” (Kol 3,3) Ez utal a krisztusi ember idegenségére az Isten nélküli világban, amely nem érti, nem ismeri a keresztény életének meghatározó gyökerét, alapját, s egyben kifejezi, hogy az egyszerű, eseménytelen mindennapokban is ott van Krisztus az ő gyöngéd szeretetével. Az ilyen elrejtett élet részesít valamiképpen az Úr temetésének nyugalmából, s nélkülözhetetlen a keresztény hívő egészséges lelki fejlődéséhez.
Az emberi szeretet két jele között rémséges és gyönyörűséges hallgatás van és próbára tevő jelzésnélküliség, melyet nem viselhetünk el másképp, csak a jelenbe hozó emlékezés és az új jelre való bizalomteli várakozás által. Krisztus két eljövetele között ilyen a szentmise, mely a szeretet emlékét jelenvalóvá teszi a Szentlélek teremtő ereje által, és egyben az Úr végső eljövetelét is elővételezi. A mai napon azonban nincs szentmise, nem hangzik fel az Evangélium sem, hanem Isten Szentlelke a csend által szól hozzánk. Jézus számára is volt üzenete az égből jövő csöndnek. Az Atya akkor szólt hozzá utoljára a földön, amikor Jézus lelke megrendült a szenvedések keserű árnyékától a templomudvaron, amikor Atyja nevének megdicsőülését kérte. És majd szól hozzá a most következő éjszaka a 2. zsoltár szavával, amely az örökkévalóság éneke az Atya és a Fiú között: „Én fiam vagy te, én ma szültelek téged” – és erre a szóra a sírban fekvő test megdicsőül: romolhatatlan, örökkévaló, átistenült test lesz.
Úr Jézus Krisztus, sírban nyugvásod, az alvilágba való leszállásod titkán elmélkedve arra kérünk, hogy taníts meg elmerülni a két isteni ige, két prédikáció, két szentírásolvasás, két találkozás közötti édes-rettenetes csöndességben, mely kereszthalálod titkából ad részt nekünk. Állj mellettünk kegyelmeddel, hogy amikor azt tapasztaljuk, hogy Isten hallgat, csöndjét ne annak tulajdonítsuk, hogy elfordult tőlünk vagy megfeledkezett rólunk, hanem meg nem szűnő bizalommal higgyük, hogy isteni életébe akar egyre jobban belenöveszteni minket.
- Csönd, alatta elmélkedés a hallott szövegről
- Megosztás
- Záróének:
Étkezési imádság:
Étkezés előtt: (a kereszt felé meghajolva)
E (előimádkozó): Krisztus engedelmes volt értünk mindhalálig, mégpedig a keresztnek haláláig.
M (mindenki): Ezért fölmagasztalta őt az Isten és nevet adott neki, mely fölötte van minden névnek.
Étkezés után:
E: Temetésed és sírban nyugvásod által
M: Ments meg, Uram, minket!
E: Ki a poklokra leszállva megvitted az örömhírt az Ószövetség igazainak,
M: Dicsőséges föltámadásod által minket is részesíts az új élet örömében.
E: Dicsőség néked Krisztus!
M: Mindörökkön örökké. Ámen.
Reggeli zsolozsma (Jeremiás siralmai)
Még sötétben, vagy besötétített szobában. (Ugyanúgy, mint előző nap)
- Házadért való buzgóság antifónát és a zsoltárból csak az első szakaszt elimádkozzuk, és a végén 2 mécsest eloltunk: jobb és bal oldalt a legszélsőbbeket.
Antifóna:
- ZSOLTÁR (Az Úr csodálatra méltóvá tette azt, akit feltámasztott a halottak közül)
Midőn segítségül hívlak, hallgass meg engem, én igazságom /Istene, * ki a szorongatásból tágasságra vezettél /engem.
Könyörülj /rajtam, * és hallgasd meg imádsá/gomat!
Emberek fiai, meddig lesztek kemény /szívűek? * miért szeretitek a hiúságot, és keresitek a hazug/ságot?
Tudjátok meg, hogy csodát művel az Úr az ő /szentjével, * az Úr meghallgat engem, mikor hozzá /kiáltok.
Haragudjatok bár, de ne vétkez/zetek, * szálljatok magatokba nyugvóhelyeteken, és elcsönde/sedjetek!
Áldozzátok az igazság áldo/zatát, * és bízzatok az /Úrban!
Sokan mondják: valami jót ki mutat immár /nekünk? * Jelként ragyogtasd fölöttünk, Uram, orcád világos/ságát!
Ki vigasságot adtál a /szívembe, * nagyobbat, mint övék, mikor boruk és búzájuk bőséggel /terem.
Így hát békességben alszom és /megnyugszom,’*’ mert ha magam vagyok is, te megtartasz, Uram, remény/ségben. Ant.
- ZSOLTÁR (A dicsőségnek Királya leszáll az alvilágba, s az ószövetségi igazakat, az első megváltottakat bevezeti országába.)
Az Úré a föld és benne /minden, * a földkerekség és mind, akik abban /laknak.
Mert ő állította azt a tenge/rekre, * és ő szilárdította meg a folyó/vizeken.
Ki mehet föl az Úr /hegyére, * és ki állhat meg az ő szent /helyén?
Az ártatlan kezű és tiszta szívű, † ki lelkét hiábavalóságra nem /vetette, * sem álnokságot nem szólt felebarátja /ellen.
Az vesz áldást az /Úrtól, * és irgalmasságot az ő szabadító Iste/nétől.
Ez az a nemzedék, mely Istent /keresi, * mely Jákob Istenének orcáját /keresi.
Nyissátok meg a kapukat, † és táruljatok fel, örök /kapuk, * hadd menjen be a dicsőségnek /Királya!
Ki ez a dicsőséges /Király? * Az erős és hatalmas Úr, a harcokban győze/delmes!
Nyissátok meg a kapukat, † és táruljatok fel, örök /kapuk, * hadd menjen be a dicsőségnek /Királya!
Ki ez a dicsőséges /Király? ’*’ A seregek Ura, ő a dicsőségnek /Királya! Ant.
- ZSOLTÁR (A feltámadás reménységében nyugvó Krisztus szava, de egyben a megváltott emberiség hálaéneke)
Magasztallak téged, Uram, mert fölemeltél /engem, * nem engedted, hogy az én ellenségeim örüljenek /rajtam.
Én Uram, Istenem, hozzád kiál/tottam, * és meggyógyítottál /engem.
Uram, kihoztad az alvilágból az én /lelkemet, * életre keltettél a sírba szállók /közül.
Dicséretet mondjatok az Úrnak, ő /szentjei, * hálát adjatok az ő szentségének emlékeze/téért.
Mert egy pillanat az ő /haragja, * de jóakarata végig az /életen.
Este még siralom /vagyon, * de reggelre már /öröm.
Én pedig biztonságomban így szóltam /akkor, * „nem rendülök meg mindö/rökké.
Uram, a te akaratod /szerint * erőssé tetted az én /hegyemet.”
De elfordítottad az orcádat /tőlem, * és akkor megren/dültem. Hozzád kiáltottam, /Uram, * az én Istenemhez könyö/rögtem.
Mi haszon az én /véremben, * ha alámegyek a /romlásba?
Vajon a por áld-e /téged, * és hirdeti-e a te igaz/ságod?
Meghallgatott az Úr, és könyörült /rajtam, * az Úr lett nékem /segítőm.
Sírásomat örömre fordí/tottad, * elszaggattad gyászruhámat, és körülöveztél vigas/sággal.
Hogy énekeljen neked az én dicsőségem, és ne /hallgasson, ’*’ én Uram, Istenem, örökké hálát adok /néked. Ant. (A végén eloltunk 4 mécsest)
- Valaki olvassa Jeremiás siralmait (eloltunk 4 mécsest a végén)
Kezdődnek Jeremiás prófétának imádsága. Emlékezzél meg, Uram, mi történt rajtunk, nézzed és lásd megalázottságunkat. A mi örökrészünk másokra szállott, a mi házaink idegenekre. Árvákká lettünk atya nélkül, s anyáink, mint az özvegyek. Saját vizünket pénzért isszuk, saját fáinkat nagy áron vesszük. Nyakunknál fogva vonattatunk, s a megfáradottnak nem adatott nyugalom. Egyiptomnak nyújtottuk kezünket, és az asszíroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel. A mi atyáink vétkeztek, és nincsenek többé, és mi viseljük az ő gonoszságukat. A szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki megszabadítson azoknak kezéből. Életünk veszedelmével hozunk magunknak kenyeret a fegyver miatt a pusztában. A mi bőrünk, mint a kemence, izzik az éhségnek égetése miatt. Az asszonyokat Sionban megalázták, és a szüzeket Júda városaiban. Térits meg, Uram, és mi megtérünk hozzád, újítsd meg napjainkat, mint kezdetben voltak! Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj meg a te Uradhoz, Istenedhez!
- Valaki olvassa Nagy Szent Leó beszédét (a végén eloltunk még négy mécsest)
OLVASMÁNY Nagy Szent Leó pápa nagyszombati beszédéből
Véget ért, Kedveseim, Üdvözítőnk diadalmenete a keresztfára, s kereszthalála kegyelmi ajándékainak szétosztása befejeződött. Minderről a szövetség szózatai már előre hírt adtak. Szomorkodjék tehát csak a test szerint gondolkodó, örvendezzék viszont az, ki szellemében krisztusi. S az Ünnep, mely amazoknak éjszakára váltott, nekünk a villámlás fényével világoljon. Krisztusnak egyazon keresztje ugyanis a hívőknek dicsőség, a nem-hívőknek bűnhődés.
Mert jóllehet az üldözők őrjöngése mást sem tett az Úr fölsége ellen, mint durván kegyetlenkedett vele, és könyörtelenül halálra gyötörte őt, mégis a megváltottak számára az Úr szenvedéséből tényleg és igazabban az örvendezésnek támad értelme, és nem a szomorkodásnak. Menthető volt akkor a tanítványok rémülete, midőn egyazon gaztett véghezvitelére összefutottak az írástudók és a főpapok, s e kövér ökrök gőgös felfuvalkodása, meg a bikaborjak hetvenkedő orcátlankodása dühöngött, midőn a juhok szeme láttára mohó vadállatok vérszomja követelte az igazi Pásztor vérét, mikor végezetül ő maga, aki szenvedésre jött, a mi természetünkkel közösségben azt mondotta: „Szomorú az én lelkem mindhalálig!”
De most már, hogy az erőtlenség magára vállalása által hatalma az isteni erőnek világossá lett: a híveknek semminemű bánkódása a Húsvét ünneplését homályba ne tegye, s az egykor végbement események sorát szomorkodva felidézni nem szabad! Mert az Úr az üldözők rosszindulatát használta fel arra, hogy valójában a rajtunk könyörülőnek akarata teljesedjék. És ha Izraelnek Egyiptomból való kimenetelekor a szabadság ára volt a bárány vére, hát akkor mily nagy öröm kell, hogy elfogja a keresztény népeket, melyekért a mindenható Atya saját Fiát sem kímélte, hanem értünk, mindnyájunkért kiadta őt?!
Hogy így legyen Krisztus megöletése miatt a Húsvét: igaz és egyedülálló áldozat, erejében pedig már nem egy nép a Fáraó hatalmából, hanem kiragadtatik az ördög fogságából mind az egész világ!
E: Ez az Anyaszentegyház tanítása
M: Istennek legyen hála
- A gyermekek Kyrie-jére letérdelünk. (a végén eloltunk 2 mécsest)
Gyermekek (Gy): Kirje eleiszon. Kriszte eleiszon. Kirje eleiszon. Jézus Krisztus, ki eljöttél, hogy érettünk szenvedj: M: Uram, irgalmazz nékünk! Gy: Urunk, Krisztus engedelmes volt egészen a halálig. M: Kirje eleiszon. stb. Gy: Ki prófétai szóval kinyilatkoztattad: haláloddá leszek ó, Halál! M: Uram, irgalmazz nékünk! Gy: Urunk, Krisztus engedelmes volt egészen a halálig. M: Kirje eleiszon. stb. Gy: Ki a kereszten kitárt karokkal minden századokat magadhoz vontál: M: Uram, irgalmazz nékünk!
- Térdelve maradva mondjuk:
Krisztus engedelmes volt értünk mindhalálig, a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta és olyan nevet adott neki, mely felette áll minden névnek.
E: Tekints le, kérünk, Urunk, házadnak népére, melyért a mi Urunk, Jézus Krisztus nem habozott magát az ártóknak kezébe adni, s a keresztnek kínzóeszközét magára venni. (Magában folytatja:) Ki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.
Majd a könyörgés végén elfújja Jézus gyertyáját, és csendben távozunk.
Esti családi liturgia (sötétedés után)
(A kereszt az asztalon áll, rajta lepellel letakarva Jézus képe. A szobában teljes sötétség van)
- Lucernárium
A liturgiavezető meggyújtja a Húsvéti gyertyát, felmutatja, és egyre magasabb hangon háromszor énekli vagy mondja:
E: Krisztus Világossága!
M: Istennek legyen hála!
(Ezután mindenki meggyújtja gyertyáját a Húsvéti gyertyáról. Miután letettük a Húsvéti gyertyát, ennek fényénél az édesapa, vagy felnőtt fia énekli vagy olvassa a Húsvéti öröméneket:)
Immár ujjongjon a mennyben az angyalok kórusa, és ujjongjanak az Isten körül szolgáló égi szellemek, s mert győzelmet szerzett a nagy Király: zendüljön meg az üdvösségnek harsonája „Most örvendjen a föld is, sugárzásában e villámló fényeknek, és megvilágosítva az örök Király ragyogása által, az egész földkerekség lássa meg, hogy a sötétség már eltűnt róla. És vigadjon a mi Anyánk, az Egyház is, ily nagy fényesség sugaraival ékesen, s az egybegyűlt népek hangos szózatát e templomcsarnok visszhangozza! Méltó és igazságos, hogy a láthatatlan és mindenható Atyaistent és egyszülött Fiát is, a mi Urunkat, Jézus Krisztust a szívnek és elmének minden erejével s a hangnak szolgálatával zengeni. Ő lerótta helyettünk az örök Atyának Ádám adósságát, s az ősbűnnek adóslevelét letörölte szentséges vérével. Mert íme, most vannak itt a húsvéti ünnepek, midőn leöletik amaz igazi Bárány, kinek vére szentséges jel a hívő léleknek ajtaján. Íme, az éjszaka, melyen te, Urunk, kivezetted atyáinkat, Izrael fiait Egyiptomból, majd száraz lábbal a Vörös-tengeren átvitted őket. És valóban ez az az éjszaka, mely a bűnök sötétségét eloszlatta a tűzoszlop világossága által. Ez az az éjszaka, mely ma szerte az egész világon a Krisztus-hívőket a világ tévelygéseitől és a bűnök homályától elválasztván a kegyelemnek átadja, s a szentségbe kapcsolja őket. Íme az éjszaka, melyen széttörve a halál bilincsét Krisztus az alvilágból győztesen feljött. Mert mit ért volna nekünk megszületnünk, ha a megváltás nem ér el minket! Ó, milyen csodálatra méltó, hogy atyai jóságod így lehajlik hozzánk! Ó, mily fölbecsülhetetlen szerelmednek kedvezése: hogy kiváltsd a szolgát, kiszolgáltattad saját Fiadat érte! Ó, Ádámnak valóban szükséges vétke, mert Krisztus halála lett eltörlője annak! Ó, áldástermő vétek, melyhez ilyen és ily nagy Megváltó illett! Ó valóban boldog éjszaka, mely csak maga volt tudni az időt s az órát, melyben Krisztus az alvilágból feltámadt. Ez az az éjszaka, amelyről az Írás mondja: Amaz éjszaka fénylik, mint a nappal, s az éj világosság lesz majd nékem, mely gyönyörűséget áraszt. Hiszen ennek az éjszakának megszentelő ereje elűzi a bűnöket, lemossa a vétkeket, a bukottaknak az ártatlanságot, s a szomorúaknak a vidámságot visszaadja. A gyűlölséget távol űzi, egyetértést közvetít, s a hatalmakat meghajlásra készteti. És azért ezen a kiváltságos éjszakán, ó szent Atyánk, fogadd el kérünk a dicséret ez égő esteli áldozatát tőlünk, melyet a méhek szorgosságával készített gyertyának ünnepi felajánlásával szolgáinak keze által megad néked a szentséges Egyház Ám tudjuk immár, hogy mit hirdet ez a fényoszlop, melyet Istennek tiszteletére a pirosló tűz lángra gyújtott. És e láng, hogyha sokfelé osztjuk is, meg nem fogyatkozik a szétosztás által. Mert táplálja azt az olvadó viasz, melyet e drága lámpásnak anyagául a méhek királynője készített. Ó valóban boldog éjszaka, melyben egyesül a földivel a mennyei s az emberivel az, mi isteni. Most kérünk tehát, Urunk, téged, hogy e Gyertya, melyet nevednek tiszteletére megszenteltünk, hogy legyőzze ez éjnek árnyát, maradjon meg fogyhatatlan fényben! És elfogadván, mint jó illatú áldozatot tőlünk, add, hogy világossága az égi fényekkel olvadjon egybe. Fénylő lángját találja égve a hajnalcsillag: Az a hajnalcsillag, ki nem ismer alkonyt, a te Fiad, Jézus Krisztus, ki az alvilágból visszatérvén már derűs fénnyel felragyogott az emberi nemnek, és él és uralkodik mindörökkön-örökké.
M: Ámen.
- Keresztségi fogadás megújítása
E:
Kedves Testvéreim! A húsvét szent titka által a keresztségben mindnyájan eltemetkeztünk Krisztussal együtt, hogy vele együtt járjunk az élet útján. Ezért a nagyböjt negyven szent napjának megtartása után újítsuk meg keresztségi fogadásunkat. Ebben egykor ellene mondottunk a sátánnak és minden cselekedetének, és megígértük, hogy a katolikus Anyaszentegyházban Istennek szolgálunk.
Éppen ezért most megkérdezem:
E: Ellene mondotok-e az ördögnek?
M: Ellene mondunk.
E: És minden cselekedetének?
M: Ellene mondunk.
E: És minden csábításának?
M: Ellene mondunk.
E: Hisztek-e a mindenható Atyaistenben, a menny és a föld Teremtőjében?
M: Hiszünk.
E: Hisztek-e Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki Szűz Máriától született, meghalt és eltemették, de feltámadt a halálból, és dicsőségesen uralkodik az Atya jobbján?
M: Hiszünk.
E: Hisztek-e a Szentlélekben, a katolikus Anyaszentegyházban, a szentek közösségében, a bűnök bocsánatában, a test feltámadásában és az örök életben?
M: Hiszünk.
- Lelki áldozás
E: Miután megvallottuk hitünket, most imádkozzunk úgy, ahogy a mi Urunk Jézus tanította:
M: Mi Atyánk…
E: Vágyakozzunk Krisztus testének vételére, és lélekben áldozzunk meg.
Imádkozzuk együtt:
Uram Jézus Krisztus, hiszek Benned, imádlak Téged és szeretlek Téged teljes szívemből,
Bánom minden bűnömet, mert szeretnélek magamhoz fogadni a szentáldozásban,
hogy Veled élhessek.
Jöjj hát, ó Jézus, legalább lélekben költözz a szívembe, és végy lakást benne örökre!
A mi Urunk, Jézus Krisztus Teste őrizzen meg engem az örök életre!
Köszöntelek, ó Jézus, az én szegény szívemben. Neked adom magamat egészen.
Tied akarok lenni életemben és halálom után is. Ámen.
(Néhány perc csendet tartunk)
E: Könyörögjünk! A te szeretetednek lelkét öntsd belénk Urunk, hogy akiket a húsvéti szentségekkel jóllakattál, azokat atyai jóságoddal tedd szívükben is egyetértőkké. A mi Urunk Jézus Krisztus által.
M: Ámen.
E: Most ünnepi szívvel köszöntsük a Föltámadott édesanyját, a Mennynek királynéját!
- Amint megmondotta vala,
föltámadott, alleluja!
Imádd Istent, hogy lemossa bűneinket, alleluja!
E: Örülj és örvendezz, Szűz Mária, Alleluja!
M: Mert valóban föltámadott az Úr, Alleluja!
Könyörögjünk. Istenünk, ki egyszülött Fiadnak, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak föltámadásával a világot megörvendeztetni méltóztattál, kérünk, add, hogy az ő szent Anyja, Szűz Mária közbenjárására az örök élet örömeit elnyerhessük. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
Boldog húsvétot kívánunk egymásnak, majd átmegyünk az ünnepi asztalhoz, ami szépen föl van díszítve (legyen rajta gyertya, virág, barka, torma, tojás, kalács)
Vacsora
E: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
M: Ámen.
E: Könyörögjünk! Kérünk, Istenünk áldd meg ezen ajándékaidat, amelyeket szent fiad föltámadásának örömére magunkhoz veszünk, és add, hogy Egyszülött fiad menyegzős asztalának is részesei lehessünk. Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel együtt él és uralkodik mindörökkön-örökké.
M: Ámen.
Mindenki énekli:
