Fotóalbum (1935-41) (Az évszámok csak becsült időpontok, az album nem tartalmazott időpontokat, de a képekből ezekre az évszámokra lehet következtetni. Igyekeztem abban a sorrendben szerkeszteni a képeket, ahogyan az albumban voltak. Néhány esetben azonban eltértem attól.)
Az én első misém a templomban. Arról beszéltem, hogy az első szeretetet őrizzük meg mindvégig.
Ez a társaság csak úgy beszélt, hogy mi.ot. ez látható a képek alatt.	Az iskola-kápolna oltára
Mellettem Mohácsi néni és Pongrácz bácsi. Talán ők tették a legtöbbet.	Épül a templom felé vezető betonút. Illetve bitumen.
A templom állványzata. Előtte az oltár készül
Itt minden kész. Villany, parkírozás, padok…
Mise után az iskolakápolnában	Itt kezdődött az egész
Karácsonyi csomagokkal
Készül a diadalkapu	Épül az oltár
Gyülekezés	Gyülekezés
	Érkezik a püspök. Lindenberger János kíséri
A szentmise előtt.
Az előkelőségek	Beszéd alatt az oltárnál. Lindenberger János.
	A szentbeszéd
Alapkőletétel után du. az Arany Bika nagytermében katolikus nagygyűlést rendeztünk. Ünnepi szónok Zadravetz István OFM püspök volt. Beszélt még Kovács Sándor AC titkár (balra). A püspök mellett dr Lindenberg János és a másik oldalon Rufy-Varga Kálmán világi elnök. Jobbról Mellau Márton a Svetits intézet igazgatója.	Az alapkő elhelyezése. Balról jobbra: a pallér, én (Kiss László) Zadravetz István, Lindenberger János, Báthori a piarista gimn. igazgatója, vasutas ruhában a bátyám, Kiss Ferenc, vezénylőtiszt, mellette dr Kupinszki Sándor városi tanácsnok.(pallér=építkezésen a munka vezetője)
A gyűlés közönsége
	Hordják a meszet
A torony alapjánál hamar feljött a víz! Nagyon drágított ez, mert az egész torony külön betonlapra került sokkal szélesebb falakkal.	Nőnek a falak.
Budai János sekrestyés készenlétben.	Az oltár
Hogy ez az album elkészülhessen	A rendezőgárda két tagja
Készül a tető	Az épülő templom belseje. Készül a padló
Zárdisták látogatása a készülő templomnál	A toronyban a lépcső kész, a sisak még hiányzik
	A harangok megáldása. Dr Lindenberger János végzi. Három darab harangot vettünk: b, d, g.
Templomszentelés	Az első szentmise a templomban. Bemutatja dr Lindenberger János apostoli kormányzó, debreceni plébános. Úrfelmutatáskor megszólaltak a harangok. Először és valamennyi.
Templom szenteléskor	Ilyen volt eredetileg a szentély, míg el nem rontották.
	Valamikor ilyen volt belül vasárnaponként.
Exitus…Ite,missa est! (Vége.. a mise befejeződött!)
	Hálával tartozunk Kiss Lászlónak templomunk egykori plébánosának, aki feltehetően nem is gondolta mekkora kincset hagyott az utókorra, (sok egyéb tevékenysége mellett) létrehozta, gondozta, és megőrizte  ezt a fotóalbumot. A teljes lap az Ő fotóalbumából készült! Ez a honlap Kiss László(U) egykori plébános,Szegedi Kálmán plébánosunk,Hlács Tünde és Málnás Szilárdközreműködésével készült.

(A könyv írásának dátuma ismeretlen, a könyv erre vonatkozó adatot nem tartalmaz.
A felhasznált irodalom jegyzéke, tartalmaz egy 1955-ben kiadott könyv hivatkozását, ez a legrégebbi dátum.)

BEVEZETÉS

Események…,

amelyek az. új templomok létesítését sürgették

A Szent Anna templom zsúfoltsága

A debreceni Vallásos élet a XX. sz. elejétől mindinkább fellendült. Tulajdonképpen városunkban szervezett, lelkipásztori gondoskodás alatt álló hitéletről Wolafka plébános óta beszélhetünk. Dr. Lindenberger János áldozatos, egyszerű papi személye, és hihetetlen nagy munkálkodása csak még inkább növelte azt a hatást, amelynek eredményeképpen a buzgóság a hívek körében egyre inkább fokozódott. A SZAHD (a Szent Anna plébánia historia domusa) az 1934-es évektől kezdve többször említi, hogy a Szent Anna templom mindinkább szűknek bizonyul.
“… Vasár és ünnepnapokon nyolcszor telik meg a templom zsúfolásig.” (SZAHD 1940. november 19) Elképzelhető, ha két új plébánia megindítása után sem szűnt a zsúfoltság, milyen nagy lehetett előtte. Egyre inkább kívánta ez a kellemetlen helyzet az új plébániák felállítását.
Reformátusok

Igen érdekes jelenség két felekezet között, hogy kb. az 1930-as évektől kezdve “nemes vetélkedés” indult meg közöttük. Küzdelem és vetélkedés persze volt máskor is, és végigkísérte a két felekezetet városunkban a történelem folyamán. Most hajlandók a katolikusok és reformátusok egymástól tanulni.

A templomépítő akciót a reformátusok kezdik. 1935-ben Kerekestelepen, Homokkertben, Nyilastelepen épült új református templom. A református templomok renoválása is erőteljesen megindult. “Az árpádtéri egyházrész kibővítette szűknek bizonyult gyülekezeti házát.” “Az ódon ispotályi templom összes falainak vakolásával, padjainak, szószékének, úrasztalának kifestésével, sisakjának gombjának csillagjának megaranyozásával, tetőtől talpig új köntösbe öltözött.”. Természetesen ilyen körülmények között a katolikusok sem vonulhattak vissza a harcvonalak mögé; a templomépítésekre templomépítéssel kellett válaszolniok. …

A külterületek kallódó lelkei

Mint erről már említés történt – Debrecen lakossága egyre szaporodott. A külső területek is népesedtek, és ide is szépszámmal költöztek katolikusok. Az Apostoli Kormányzóság nem nézhette tétlenül, hogy a periférián, a templomtól távol lakó hívek lelki ellátás nélkül maradjanak. 1924-ben egy jegyzőkönyvben ezt olvashatjuk: “a város I, II, III. kerületében több mint 8000 katolikus lélek van… második templom építése … megfelelő volna.” . Az 1930-as években pedig ugyanez a gondolat lentről, a nép köréből indult el. Ők maguk kérték rendszeres lelki ellátásukat. Így született meg, mint ideiglenes megoldás az iskolakápolnák gondolata.

Amelyek az új templomok létesítését közvetlenül megelőzték

(Az iskolakápolnák története)

A debreceni egyházközség vezetői már régen érezték azt, hogy amilyen előnyös az iskolák központi fekvése az ellenőrzés szempontjából, éppen olyan hátrányos a külterületeken élő gyermekek számára. Tudott dolog volt az is, hogy éppen a távol eső iskolák miatt, e külterületeken nagyon sok gyermek nincs beiskolázva. Ezért 1928-ban, amikor Klébelsberg Kuno akkori kultuszminiszter Debrecenbe látogatott felhasználták az alkalmat, és a csapókerti és tócóskerti gyermekek számára 2-2 tantermes a homokkerti és nyilastelepi gyermekek számára l-l tantermes iskolát kértek, tanítói lakással és kápolna fülkével. Mivel Klébelsberg miniszter megígérte a 6O %-os államsegélyt az építkezéshez, az Egyházközségi Bizottmány vállalta a többi költséget, eztán 1928. december 5-én kimondotta a négy, kápolnásiskola felépítését a VKM (Vallási és Közoktatási Minisztérium) terve és kívánsága szerint. A város mind a mégy iskola felépítéséhez telket adott, ahol nem tudott telket adni /pl. homokkert/ ott készpénzben adott segélyt. Közben az egyházközség a Huber örökösöktől 9973 P (pengő) hagyatékhoz jutott, melyből a város által adományozott telkeket megnagyobbította, és 1929. szeptember l-én megnyitotta az iskolákat, és megkezdte az istentiszteleteket a külváros lakói számára. Az ajándékozási szerződéseket az iskolák telkeire vonatkozólag a Szent Anna plébánia levéltára őrzi. Ez a lépés volt az első afelé, hogy a kertségek hívei is saját istentiszteleti helyhez jussanak.
…

Nyilastelepi iskolakápolna

1933-ban 93 katolikus növen déke volt. A gyermekek hitoktatása mellett vasárnaponként az istentiszteletek is rendszeresen folytak. Az egyik tanterem végében volt az oltár, amelyet tanítás alatt nagy táblaajtóval takartak el. Az oltár mögötti falrészt gyönyörűen kifestette Mátyás József katolikus tanító. A kép a falat négy részre osztotta. Az első képen Mária volt látható a gyermek Jézussal a szívén. A kisded békésen alszik, de fölöttük ragyogó fényben megjelenik – mintegy előreveti árnyékát – a kereszt. A második kép, amely az oltár fölött középen Volt, szent Imre térdelő alakját ábrázolta, amint Szűz Mária felhő trónusáról lehajol és liliomot nyújt felé. A következő negyedben a “Pater si vis tranafer calicam istum a me” (Atyám ha akarod vedd el tőlem ezt a kelyhet) /Lk 22,42/ jelenetét festette meg a művészi tehetséggel megáldott katolikus tanító. Végül az imádkozó Jézus fölött egy angyal kelyhet tart a kezében. A sírból feltámadó Jézus szokás os, festők és szobrászok által többször megfestett diadalmas képével fejezte be falfestményét Mátyás József. A megmaradt egyetlen példányú fényképről úgy látszik, hogy eleven színeket használt a festő, amellyel nagyon díszítette és templomi hangulatúvá tette az iskolatermet. A hívek az iskola padokban foglaltak helyet. A fiatalság legtöbbször állt, mert nekik már nem jutott hely.

A Szent István Plébánia története

Ha időrendi sorrendben nézzük, Csapókert megelőzte Nyilastelepet; mégis Nyilastelep nőtte ki magát jobban, és a két egyházközség közül hamarosan ez lépett elő főplébániává, mintegy anyaplébániává. 1936-ban amikor már Kummergruber Emil buzgólkodása révén Csapókertben folyt a templomépítés, a nyilastelepi hívek is mozgolódni kezdtek. 1936. április 20-án Szabó Imre káplán vezetésével megalakítják a Nyilastelepi Templomépítő Bizottságot. Nagy segítséget jelentett a telep területén elterülő vagongyár. Utólag megállapíthatjuk, hogy a MÁV közreműködése és segítsége nélkül templomunk létre sem jöhetett volna. Az alapot mindjárt azt jelentette, hogy a MÁV 1 kat. hold 757o-öl területet adományozott a katolikus egyháznak templomépítés céljából. A telekadományozás azonban nem ment könnyen. Kérvénnyel fordultak a MÁV Vezérigazgatósághoz és hogy az ügy biztosabban menjen, Glattfelder Gyula csanádi püspököt kérték, járjon közbe a MÁV illetékes magasabb fórumá nál. A püspök elvá1lalta a közvetítő szerepet.

“A hozzám küldött kérvényt meleg ajánlással továbbítom Senn elnök úrnak, … mivel tartok tőle, hogy ez beavatkozás az egyházmegye hatáskörébe, s csak mivel azt írja, hogy a kormányzó úr tudtával kéri tőlem a közbenjárást, próbálom ezt az Actio Catholica címén az illetékes fórum elé terjeszteni.” (Glattfelder Gyula csanádi püspök levele Szabó Imréhez 1935. április 2)

A közbenjárásnak meg lett a hatása, mert 1935. május 31-én a következő levél érkezik a püspök címére az államtitkártól: “…tisztelettel értesítem nagyméltóságodat, hogy a debreceni vasutasok vallási életének fejlesztése érdekében a legnagyobb készséggel állok Excellenciád rendelkezésére és a debreceni A.C. által kért és dr. Lindenberger János apostoli kormányzó úr által közelebbről megjelölt területet örömmel bocsájtom díjtalanul a kívánt cél szolgálatába. … Meggyőződősem, hogy Nagyméltóságod ezzel a kezdeményezéssel a debreceni vasutasok vallásos életének fejlesztése révén a nemzeti gondolat ügyének … rendkívül becses szolgálatot tesz… Dr. Senn államtitkár.” Így nem volt akadálya az ajándékozási szerződés megkötésének, amelyre 1936. december 29-én került sor. Mivel ez az okmány rendkívül fontos a nyilastelepi Szent István templom építéséhez, az alábbiakban szó szerint közlöm. “Tárgy: a Magyar Kir. Államvasutak részéről Debrecen Nyilastelepen építendő római katolikus templom és eklésia részére átengedett illetve ajándékozott terület átadása … Előadás: a Budapesti Kir. Törvényszék mint központi telekkönyvi hatóság 651/1936. rkp. sz. végzése és ennek alapján a Magyar Kir. Államvasutak Debreceni Üzletvezetőségének 18092/1936. I. számú rendelkezése alapján a Magyar Kir. Államvasutak nevében a debreceni római katolikus egyházközség főhatóságának átadja. Tekintettel arra, hogy a terület átadásával a MÁV Colonia XXV. sz. épületéből, illetve annak udvarából a kijárat el lett zárva, a debreceni osztálymérnökség kérésére a debreceni rk. egyházközség készségesen hozzájárul ahhoz, hogy az átadott területnek a nevezett épület kerítése mellett húzódó területrészből egészen a kerítés sarkáig 5m széles sáv, vagyis 42×5 210 m2 (E? a területegység nem derül ki az eredeti iratbólD) terület díjmentesen a Magyar- Kir. Államvasutak, illetve annak lakói által út és közlekedés céljaira használható legyen, és az, mint szolgalom fel legyen jegyezve. A szolgalmi bejegyzést a telekkönyvi hivatalnál a debre ceni római katolikus egyház főhatósága végezteti el. K.m.f. Magyar Kir. Államvasutak részéről Lepslublich László. A debreceni rk. Egyházközség főhatóság részéről Dr. Lindenberger János apostoli kormányzó.”

De nem lenne teljes a templomtelekről adott leírás, ha egy kissé elébevágva a dolgoknak, a telekkönyvezésről nem esnék szó. A telekkönyvi átírás 1938. február 8-án dátumoztatott. A végzős értelmében, melyet 651/1936. sz. alatt hoz az Igazságügyi Minisztérium 1936. október 13-án és 3531/1938. tk. szám alatt érkezett a plébániára: “A telekkönyvi hatóság … elrendelte, hogy a telekkönyvi iroda 29718/1936. tk. sz. alatt a 30.sz. központi telekkönyvben I.sz. birtoklapján foglalt, s a 6.sz. alkatrészből a MÁV Debrecen-Máramarossziget vonaláról felvett, s ott lejegyzett 6839/2.hr.szám 1 hold 757 o-öl területű ingatlant, melynek művelési ága: házhely a vámospércsi úton /majorsági földek között/ az újonan nyitott 17401 sz. telekkönyvbe vezesse be, s ott a tulajdon jogot ajándékozás jogcímén a debreceni rk. egyházközség javára kebelezze be … Dr.Füzessy titkár.”

A telek adományozása után Szabó Imre a képviselő testületi gyűlésen a “Templomépítő Bizottság” jóváhagyását és megerősítősét kérte, valamint azt, hogy a tanács tagjai közül delegáljanak póttagot a bizottságba. A bizottság régi tagjai: Dr. Lindenberger János apostoli kormányzó, prépost plébános, Mellau Márton, Kamarás Gyula a vagongyár igazgatója, Szabó Imre, Dr. Bőgel József, Sántha Jenő, Papp Gyula kertész, Székely Béla, Geguss László, Babuscsák Jenő, Moldványi Jakab, Hangrád József, Tajthy Zoltán. Új tagok lettek; Dr. Böszörményi Béla, Ferenczy Viktor, Kummergruber Emil, Szepacher Ferenc és Wilhelmt Emil.

Amikor a gyűlés a TB-ot jóváhagyta, már gyűjtésből 3000 P-jük volt a nyilastelepi katolikusoknak. Egy jótékony végrendelkező is akadt, rietenfelsi Riedl Raymondné, született hankensteini Hanke Emma, végrendeletében így rendelkezett: “…vagyonom áll a debreceni Szent Anna utca 9,sz. egyemeletes bérház, valamint a pince és padláson található ingóságokból. összes vagyonom értékesítendő. 2/10-ed részt kapjon a róm. kat. egyház az újonnan építendő templomra, azzal a kikötéssel, hogy boldogult jó uram halála évfordulóján június 2l-én egész családunk lelkiüdvéért énekes gyászmise mondassék.”

E hagyatékkal kapcsolatban pro memoria Lindenberger prépost megjegyzi, hogy a jelzett összegből 240 P-t tett félre mise alapra, 4712 P pedig a nyilastelepi templom javára fordított. A végrendelet ugyanis nem szabja meg, hogy melyik templom építésére fordítandó az összeg.

A gyűjtés megkezdéséhez meg kellett kémi a hivatalos gyűjtési engedélyt. Megkérvényezték tehát a polgármestertől, de a kérvényre tagadó választ kaptak:
“Az adománygyűjtés tárgyában kiadott 167800/1936, BM sz. rendelet 6, bekezdősében az ínségenyhítő tevékenység időtartamára, tehát az év november 15-től kezdődő március 1 napjáig adománygyűjtés nem engedélyezhető. Ennek folytán … a nyilastelepi templomépítő bizottsága … kérését … sajnálattal nem teljesíthetem. Debrecen, 1936. október 16. Zöld József sk. h. polgármester.”

Ez a határozat a templomépítő akciót igen visszavetette. Ezért 1937. márciusában ismét megkérvényezték. A polgármestertől a következő határozat érkezett. “Fenti kérelemre az adománygyűjtés szabályozásáról szóló 6589/1923. BM számú és az ezt kiegészítő 167800/1936. BM sz. rendeletekben foglalt jogom alapján megengedem, hogy a debreceni róm.kat. egyházközség nyi1ateiepi rk. templom építési költségeinek részbeni fedezésére 1937. április 1-től kezdődőleg 1937. október 1-ig bezárólag a debreceni róm. kat. egyházközség által kibocsátott folytatólagos 1apszámmal ellátott zsineggel átfűzött 10 darab gyűjtőkönyvvel szabad királyi város területén pénzbeli adományokat gyűjthessen.” A határozat dátuma 1937. március 24. aláírója Dr. Kölcsey Sándor polgármester. A határozat részletesen szabályozza a gyűjtés módját. A telep szegény hívei példamutatóan adakoztak. Az öreg Pongrácz Ákos nyugdíjas főmozdonyvezető egymaga 1200 P-t adott a templom építésére. Ez annál inkább dicséretre méltó, mert: Debrece nnek ezen az új telepén főleg szerény anyagi körülmények között élő emberek élnek, de áldozatkészségük oly nagy, hogy aránylag rövid idő alatt 6000 P gyűlt össze őszinte adakozás révén.” Az összeg így is kevésnek bizonyult, segé1yért kellett folyamodni. A kérvényre Senn államtitkártól a következő válasz érkezett 1937. május l-én: “Folyó évi március 4-én kelt beadványára értesítem a tekintetes elnökséget, hogy … építendő templom céljaira 1000 pengő segélyt engedélyeztem. Intézkedem, hogy fenti Összeg a Templomépítő Bizottság világi elnökének, Kamarás Gyula műszaki főtanácsos úr címére folyósíttassék,”

Az összeg előteremtésére a MÁV műhely zenetermében 1937. február utolsó vasárnapján műsorral egybekötött gyűlést tartottak, amelyen több mint 300-an vettek részt. A bevezető beszédet Kamarás Gyula MÁV főtanácsos tartotta. Mocsáry Magda szavalata után tartotta meg Dr. Lindenberger János apostoli kormányzó ünnepi beszédét: “Emeljünk hajlékot az Úrnak, hogy közöttünk lakjék itt Nyilastelepen – mondatta – majd kifejtette: azon fáradozik, hogy lehetőleg minden katolikus közel találja az Úr Jézust.” Ezután Balogh Lenke mély átérzéssel adta elő Csernus Mihály két énekét «Könnyes szemekkel…” és “A bűnbánó imáját”. Kollwentz Rezső karnagy vezetésével. Nagy sikert aratott Andrássy Kornélia szavalata, Gallé Mária és Mátray Olga zeneszáma. Végül Kiss László a Templomépítő Bizottság egyházi elnöke köszöntötte a megjelenteket és a csoportvezetőknek emléklapot osztottak ki.

1937. december 16-án a Törvényhatósági Bizottság közgyűlésén a polgármester előterjeszti: “miszerint a nyilastelepi Templomépítő Bizottság azzal a kéréssel fordult a Törvényhatósági Bizottság közgyűléséhez, hogy a Nyilastelepen létesítendő római katolikus templom építéséhez 100000 darab tégla adományozásával járuljon hozzá.” Így kedvező határozatot várhattak – a kérést kellően alátámasztották és megindokolták, – ami hamarosan meg is érkezett. “A jog és pénzügyi bizottság javasolja a Törvényhatósági Bizottság közgyűlésének, hogy a nyilastelepi rk. TB által a Nyilastelepen létesítendő rk. templom építéséhez 100000 darab első osztályú nagyméretű csertégla adományozásával járuljon hozzá.” Az ígéret nagyon kedvező volt, de megvalósítása késett, mert a belügyminiszter halogatta a téglakiutalás jóváhagyását. Ezért 1938. márciusában kénytelenek voltak a polgármesternél megsürgetni, mert a templom építése, közben e1kezdődött. A polgármester válasza 1938. március 26-án érkezett meg: “..,Bár a m . kr. belügyminiszter úr jóváhagyása még ez idő tájt sem érkezett meg a nyilastelepi TB kérelme folytán – tekintettel arra, hogy az építkezés már megindult – a 432/1937. bkgy. sz. határozattal adományozott 100000 darab téglát kiutalom. Utasítom ezzel kapcsolatban a Városi Téglagyár igazgatóságát, hogy a nyilastelepi rk. egyházközség hivatalos elismervénye ellenében az építkezők céljaira 100000 darab első osztályú nagyméretű csertéglát adjon ki, és erről szóló értéket megjelö1ő számlát a számvevőség továbbintézkedése végett terjessze be …, az adományozott 100000 darab tégla elismervény ellenében bármikor átvehető. Zöld József h. polgármester 1938. május 19-én kiadott írása tanúskodik. Kár is lett volna a belügyminiszter határozatát várni, hiszen az csak július 5-én érkezett meg. A tégla szállításához gondoskodni. kellett a kövezet vámmentességről, amelyet – elővételezve a törvényhatósági közgyü1és pozitív határozatát, amelyet csak később tartottak meg – 1938. április 1-i dátummal adott meg Dr.Kölcsey Sándo rpolgármester.

A templom építésére a csapókerti templom építőmesterét Jost Ferenc építészmérnököt kérték fel. Költségvetését – mérnöki pontossággal összeállítva 1938. március 10-én nyújtotta be:
a kőműves munkák költsége
33841,90 P
famunkák 3311,00

tetőfedés 384,00

bádogos munkák 3420,00
asztalos és üveges munkák 3420,80

Összesen: 44930,00 (a számolásban az eredeti iratban is tévedés történt.)

Jost Ferenc megbízatási szerződése 1938. április 25-én készült el, “Tekintetes Jost Ferenc okleveles építészmérnök építőmester úrnak, Debrecen, Nádor u.4. Megbízom építészmérnök urat Nyilastelep, Vámospércsi út 6839/4. hrsz. telkünkön jelen megrendelő levelünk mellékletét képező, Ön által készített tervek szerinti róm. kat. templom ugyancsak csatolt költségvetés szerinti összes munkálatoknak kivitelével a következő feltételek mellett …” itt a szerződés részletesen leírja a kötelezettségeket. érdemes foglalkozni az 5. pont előírásiva1. “A munkálatok három részletben teljesítendők, éspedig:

a/ a tető alá hozatali munkálatok pontosan és hiány nélkül, a munkahely átadását és az úttest és járda magassági pontoknak a városi műszaki ügyosztály által történt kitűzését követő két hónap, azaz 52 munkanap alatt, folyó évi június 10-ig.

b/ belső munkálatok azaz az összes helyiségek belső vakolása s az ezzel kapcsolatos további munkálatok mennyezet vakolás stb. folyó évi július hó 31-ig.

c/ a hátralékban maradó összes többi munká1atok folyó évi szeptember hő l-ig befejezendők, azért, hagy ezzel a nappal a kápolna minden részletében a terv szerint pontosan hiány nélkül rendeltetésszerű használatnak átadható legyen.”

A szerződés 9. pontja a fizetési feltételeket szabályozza. A 10. pont pedig kimondja, hogy az építkezést Palcsik Sándor okleveles építészmérnök ellenőrzi /1938. november elsejétől van számlánk, mely szerint jelzett mérnök 625.00 P-t ellenőri tiszteletdíjként felvett./

Alapkőletétel

A Szent István plébánia levéltárában őrzött album a templomépítés történetét eleveníti meg képekben. Az alapkőletétel ünnepségére megindult, a készülődés. Diadalkaput készítettek a szertartást végző püspök fogadására. A diadalkapu tetején a vasutas címer hirdette, hogy a templomépítés a MÁV védelme alatt folyik. Szakszerűen megácsolt fa tető alatt elkészült az alapkőletétel kápolnája, melyben az oltár láthatóan ugyanaz, amit az iskolakápolnában használtak. Az előkelőségek he1yét szőnyeggel terítették le, a szabad ég alatt. Az oltár közelében készítették el a szószéket mikrofonnal és hangerősítő berendezéssel fölszerelve.

A szertartást uzdóczi Zadravecz István O.P.M. püspök végezte 1938. április 3án, amelyről az egykori újság így ír: “Már korareggeli órákba nagy csoportokban sereglett a templomtelken Kamarás Gyula MÁV műszaki főtanácsos lelkes ügybuzgóságából felépített tábori oltár felé a környék keresztény magyar társadalma, hogy jelen legyen a szentelő püspök fogadásán. Dr. Lindenberger János apostoli kormányzó úr társaságában érkezett meg uzdóczi Zadravecz István püspök úr, kit erre az alkalomra épített díszkapunál Dr. Bátori József piarista gimnáziumi igazgatóval és Dr. Kompasz Árpád igazgatóval az élen a papság fogadott. A papság segédkezése mellett végezte a püspök úr az elapkőszentelés szertartását, mikoris elhelyezte a templom alapjában azt a pergament papírra írt okiratot, mely arról tanúskodik, hogy a jubileumi szent évre tekintettel a nyilastelepi rk. templom Szent István első nagy magyar király tiszteletére épül. A főpapi szentmise alatt a MÁV műhelytelepi Egyetértés énekkara és a MÁV pál yaudvari Horthy Zenekar egyházi énekeket adott elő. Evangélium után díszes szószékről mondta el püspök úr ünnepi beszédét .”

Az alapkőletétellel kapcsolatban tekintettel a közeledő budapesti Eucharistikus Kongresszusra a debreoeni egyházközség Eucharistikus díszgyűlést tartott délután 5 órakor az Arany Bika szálló nagytermében. A Katolikus Figyelő számol be a díszgyűlés műsoráról is. A templomépítésről készült albumban pedig látható egy kép a zsúfolásig megtelt díszteremről.

Az alapkőletétel ünnepsége után a dolgos hétköznapokról ismét a képes album tudósít. A torony alapjánál nem várt kellemetlenség következett be: feltört a talajvíz. Az egész tornyot külön betonalapra kellett helyezni szélesebb falakkal, ami nagyon drágitotta az épitkezést.
Közeledett az építés végső dátuma és 1938. október 16-ra tűzték ki a templomszentelést. A szentelésre vonatkozólag a levéltárban egy iratunk van, egy levél, melyben a MÁV miniszteri osztályfőnök elfoglaltságára való tekintettel kimenti magát, és maga helyett Láng János m.kir. kormányfőtanácsos MÁV igazgatóhelyettest küldi ki. Többet tudunk meg a Katolikus Figyelőből: “Nyilaste1ep katolikusai számára igazi örömünnep volt október l6-a … Nyilastelep katolikusainak régi vágya teljesült e napon: beléphettek újonnan épült … templomukba … hallhatták három új harangjuknak gyönyörűen csengő hangját…”

A felszentelési ünnepségre három új harangot is sikerült venni. /A harangokról a temp1om leírása közben még külön szólunk./ A templomot és a harangokat a felszentelési ünnepségre gyönyörűen feldíszítették. Az előtér oszlopait virágfüzérekkel vonták be, A toronyban és a virágfüzérek felső részén zászló lengett. A templom és a harangzentelést Dr. Lindenberger János prépost plébános apostoli kormányzó végezte. A zsúfolásig megtelt templomban az előkélőségek között találjuk Kölcsey Sándor polgármestert, Láng János MÁV kormányfőtanácsost és az egyházközség világi vezetőit, Ruffy Varga Kálmán egyházközségi elnököt, Ferenczy Viktor pénztárost és sokan másokat. Az apostoli kormányzó körben meghintette a falakat szenteltvízzel, aztán kezdetét vette az ünnepi nagymise. Az új harangok először Úrfelmutatáskor szólaltak meg – egyszerre.

A templomépítés nehéz munkálatai ezzel véget értek, de egy hivatalos eljárás még hátra volt, melynek tárgyát a műszaki tanácsos így határozza meg: “Római Katolikus Plébánia hivatal nyilastelepi római katolikus templom bevégzett új építkezés használatbevételére és adómentességre engedélyt kér.” A kérvény első részére ez a válasz jött: “Az építkezés 11916/1938. VII. sz. engedélynek megfelelően történvén, a téglafalu bádogfedésű épület használatbavételét az 1938. év október 18-án iktatott kérelem alapján megengedem. Az adómentességi kérelemre kitérő választ adott a polgármester megbízásából Dr. Vida Imre sk. műszaki tanácsos.

Az építkezés befejeztével jelentést tesznek a nyilastelepiek Lindenberger prépost úrnak a gyűjtés végleges összesített eredményéről. Eszerint: “megajánlásokból befolyt 1938. október l-ig 5905,30 P, 1938. december 31-ig 221,50 P, harangjegyekből és harangmegajánlásokból 1531,20 P hozzájárulás a harangozó fizetéséhez 9,90 P. Összesen: 7667,90 P. A természetbeni adományokat a templom leírása közben ill. után közlöm.

A nyilastelepi Szent István templom leírása

A templom mint láttuk a MÁV hathatós közreműködésével épült, ős külsejében is sokban emlékeztet építtetőjére. A templom alakja vasúti kocsihoz hasonlít, kissé domború bádog tetejével, A templom homlokzatán a kerék és a szárnyas MÁV jelvény már messziről mutatja, hagy egykor a vagongyár áldozatkészsége templomépítésre is képes volt. /Itt jegyzem meg, hogy a MÁV ill. a Jármű és Gépjavító műhely hosszú ideig, mintegy kegyúrként szerepelt. Ezt bizonyítja az is, hogy l946-ban, amikor a templomtetőn keletkezett károkat javítani kellett P. Faddy Othmár plébános magától értetődően kéri a műhely segítségét. Ezre irattárunkban még több példát is látunk./

A templom bejáratához félkörben 6 lépcső vezet fel.

A bejárat előtt az esőtől és hőtől védő mennyezetet 8 db 20 cm átmérőjű, 50 cm-es hengergyűrűkből öntött tömbvasbetéttel ellátott műkő oszlop tartja. A templomba belépve a bejárati ajtótól jobbra és balra, eredetileg 4 méterre két oszlop volt, melyeken a szenteltvíztartókat helyezték el és amelyeket azóta üveges ajtókkal körülvéve előcsarnoknak alakítottak ki. Innen lépünk be a templomba. A templom alapja 1 m mély, nagyméretű elsőosztályú agyagtéglából készült 1:4 keveréssel készült mészhabarcsba rakva. A templom mennyezete padlás nélküli megoldással, vasbetonból Vau. Feltűnő, hagy a templom épületben sok a vasbeton. Balra riyilik a kórusfeljáró, ahova 22 vasbeton lépcső vezet fel. A kóruslépcsőket eredetileg deszkából tervezték, a harangokhoz további 12 lépcső és 42 vaslépcső vezet fel.

Harangok. Amikor a gyűjtés megindult, nemcsak a templomra, hanem mindjárt harangokra is gyűjtöttek. Ebből jött Össze a nagyharang ára, amelyet a katolikus népszövetség vástro1t. A két kisebb harang Dr.Tippai Benő orvos ajándéka. A megrendelést 1938. április-május hónapban adták fel Szlezák László harangöntő mesternek, aki a három harang öntését elvállalta és május 25-én 300. Pengő előleget nyugtázott. A mester hónapokig könyörgött, hogy küldjék a harangra szánt feliratokat, – úgy látszik az építkezés gondjában erről megfeledkeztek. 1938. júliusában Debrecenben készítik a vasállványzatot Szlezák mester által küldött tervrajzok alapján. A harangok öntése júniusban elkezdődött és 1938. augusztus 18-án vasúton teheráruként meg is érkeztek. Azért, hogy a harangok egy bizonyos kiállításon részt vehessenek, ideiglenesen az iskolában helyezték el. A szentelés után amelyről az előbbiekben már szólottam – a harangokat azonnal felszerelték. A haranggyártás díjának kifizetése részletekben történt . Az utolsó részletet 1938. december 22-én fizették ki: “Hálás köszönettel igazolom postatakarékpénztári számlára befizetett 143. P, szóval egyszáznegyvenhárom pengő vételét, mely összeggel folyó évi augusztus 18-án kelt számlám teljes és végleges kiegyenlítést nyert…” Szlezák Láezl6 sk.

A harangok adatai a következők: A legnagyobb Szent István harang súlya 340 kg, átmérője 86 cm hangja “b”. Egyik oldalán az Oltáriszentség domborműve, alatta a felirás:
“Az Eucharisztikus Krisztus Király dicsőségére Szent István király halálának 900 éves évfordulója és a budapesti XXXIV. Eucharisztikus világkongresszus emlékére készült Hangrád József és neje Gyurita Mária, Kiss László, Moldoványi Jakab és neje Behn Katalin, Papp M. Antal és neje Bónis Róza, Hermann Ferenc, Pongráoz Ákos ős neje Péntek Mária, Dr. Szerdahelyi László orvos és a Debrecen nyilastelepi rom. kat, hívek áldozatkészségéből az Urnak 1936. Szentévében.” Másik oldalán István király domborműve, fölötte félkörben: “Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga.”

A középső nagyságú Szent Anna harang súlya 180 kg, átmérője 69 cm hangja “d”. Szövege a következő:
“Ieten dicsőségére és Szent Anna tiszteletére és köztünk élő drága, jóságos és szerető édes jó anyám iránti szeretetből felajánlotta a debreceni nyilas- telepi új templom részére hálás gyermeke Dr. Tippai Benő 1938.”
A legkisebb Szent Imre harang, a lélek – harang súlya 75 kg, átmérője 52 cm – hangja “g”.
Egyik oldalán az ifju herceg liliomot tartó álló alakja látható, felette félkörben: “Szent Imre herceg …” alatta /egyenesen/
“Könyörögj érettünk.” A másik oldalon:
“Szent Imre herceg tiszteletére és megboldogult édes jó apám emlékére a debreceni nyilastelepi Róm. Kat. templom részére készittette Dr. Tippai Benő az 1938. Szentévben.”
Valamennyi harangunk alsó peremén sz olvasható: “Öntötte Szlezák László harangöntő Magyarország aranykoszorús mestere Budapesten.” A torony sisak 10 m magas szabályos 8 szög alaprajzú kiképzéssel, szögecselt palával van fedve.

A templom baloldalán lévő kis Szent Teréz és a jobboldat lévő Szent Antal szobor későbbi szerzemény, de a kb. középtájon baloldalt elhelyezkedő Jézus Szíve és jobboldalt elhelyezkedő Szent József szobrot a templommal egyidőben szerezték be. Kezdetben a két szobor a szentélyben állt a Mária szoborral együtt. Jelenleg csak a Mária szobor foglal helyet a szentélyben, éspedig középen a tabernákulum felett. Ez az a Mária szobor, amelyet Wolafka püspök a Szent Anna templomban május hónapjában mindig oltárra emelt. Miután l938-ban a Szent Anna templomot restaurálták, nem akarták rongálni a szobor fel és leemelgetősével a megujjitott oltárt a Mária szobor a Szent Anna templomban fölöslegessé vált, s így a Szent István templomba került. A három szobrot, vagyis a Jézus Szíve Szent József ős Mária szobrot, egyszerre szállította a Müller’ H. fia szállítási vállalata, amelyről a nyilastelepi iratok között a következő nyugtát találjuk: “Nyugta három darab szobor szállítása a nyilastelepi templomho z, 3 rakod6munkássa1, sorompódij csatolt nyugta 3 % forgalmi adó: 21.04 Pengő. 1938. október 25. Mifller H. fia”.

A templom ma neonvilágítású. Kezdetben a templom falán tejüveg mögött izzólámpa égett. A villanyt az új templomba eredetileg Biró és Borka vállalkozók kötötték be, erről tanúskodik 402. P-ről benyújtott számlájuk.

A hajóból a szentélybe 4 lépcsőn lehet felmenni, a tabernákulumhoz és a főoltárhoz még további fából készült 3 lépcsőn. A főoltár a hajóhoz viszonyítva lényegesen magasabban van, és a hátsó falban mélyebben beépítve foglal helyet. Az említett főoltár körül emelkedő hátsó fal igen nagy területű és kezdetben egyszínű szürke volt, ami rideggé ős barátságtalanná tette s templomot. 1947-ben P. Faddy Othmár plébános festettette ki Márton Lajossal. Ugyanakkor festette ki az egész templomot egyszínű pasztell sárgára Bagdi Béla festő. A festéshez grdülő állványzatot készített Kiss László kőműves vál1a1koz6. Márton Lajos freskója, az egyik kőműves munkás emlékezése szerint úgy készült, hogy kis területet bevakoltak, azt mindjárt kifestette a festő. Tehát nedves felületre festett valóban “alfreskó”.

A freskó a falat három nagy részre osztja: az oltár- mélyedéstől jobbra, balra illetőleg az oltármélyedés felé eső részre. A fe1ső rész a mennyországot jelképezi, központi alakja egy gyönyörű Szentháromság ábrázolás, .amely mellett jobbra ős balra 5-5 angyal adorál. Az adorálók közttt ferences szerzeteseket találunk, lévén a templomunk ferences templom. Az oltármélyedéstől balra ás jobbra eső falrészt stilizált oszlopok 2-2 részre osztják. A baloldali első negyedben jeleneteket látunk a pogány magyar múltból: a fehér ló feláldozását és a vérszerződés egyik jelenetét. A második negyed Vajk megkeresztelése. A kép alsó felében magyar szentek egy csoportja: Kapisztrán Szent János, Szent Erzsébet, Szent Margit és Szent László. Jobboldalt a 3. negyedben Szent István megkoronázását, a negyedikben a váradi egyházmegye és székesegyház megalapítását festette meg a művész. A kép alján látható a térdeplő Szent István király. Szent István a freskóból főalakká lép elő, amint Máriának felajánlja a k oronát. Gyanútlan szemlélő templomunkat első látásra az oltár felett lévő Mária szobor miatt Nagyboldogasszony templomnak gondolja. Így a falfestménnyel együtt nézve derül ki, hogy; Szent István templom. Szent István mögött Szent Gellért ill. Szent Imre herceg képe látható. A szentély körül, a freskő alatti kb. 1,5 m magas rész egyszerű téglafal volt. P. Faddy Othmár nemes tölgyfaburkolattal vette körül. A sekrestye kezdetben egész kis méretű volt, ennek megnagyobbítása is P. Faddy plébános nevéhez fűződik.

Az épület Összes helyisége vagyis a templom és a sekrestye köbtartalma 3235 m3 volt a kibővítés előtt. Templomunkban ill. a templomkertben lévő többi létesítményt majd a “Hitélet” c. részben tárgyalom.

Papság

A Nyilastelep ellátását a kezdeti időkben Kiss László a TB egyházi elnöke látta el. 1942-es évekig továbbra is csak vasárnap volt szentmise.

Kiss László 1910-ben született Dettán. 1933. június 18-án ordinálták, majd endrődi segédlelkész lett 1936-ig. 1936-41-ig Debrecen I. segédlelkésze volt. Ebben az időben esik templomépítő munkássága. Ezek után Gyulán lett segédlelkész, majd ugyanott gimnáziumi tanár, végül 1950-ig ismét segédlelkész. 1950-ben a debreceni Svetits Gimnázium igazgatójának nevezik ki. Jelenleg tanári működést folytat a budapesti Róm. Kat. Leánygimnáziumban /1/.

1940. július 29-i képviselőtestületi gyűlésen búcsúztatták el. Debrecen hosszú évtizedekig példásan szolgáló prépost plébánosát, Dr.Lindenberger Jánost. Már Ő elhatározta, hogy a nyilastelepi új templomot, valamint a Szent László kápolnát /2/ felajánlva a domonkos és ferences atyáknak szerzetes plébániává alakítja. A főhatóság tekintve a nagy paphiányt, örömmel vette a kezdeményezést. A terv kivitelezésére alkalom nyílt az új kisprépost Dr. Bánáss László kinevezésével, kinek javadalma a 3000 hold Furta-Perospusztai birtok volt /3/, melynek jövedelme ezentúl felerészben a régi prépostot 11 negyedrészben a két új plébániát illette. A szerzetesrendek betelepítése a városba azonban koránt sem volt olyan egyszerű mint a megszületett terv. Olyan erős ellenzékre talált Debrecenben, hogy még a legmagasabb fórumokig is – a kultuszminiszterig és miniszterelnökig is elbátorkodtak a terv ellenzői. A harcban nagy szerepe jutott a sajtónak. A Kat. Figyelő és a Magyar Nemzet hasábjain folyt a sajtó párbaj. Az ellenzék érve az volt: nem a plébánia alapítás ellen van kifogásuk, megtehetik, ha világi papokkal töltik be azokat. Aggodalommal szemlélik az új szerzetesrendek letelepedési szándékát, amely állandó harc, és nyugtalanság forrása lesz a városban. Bánáss prépost diplomáciai ügyességére volt szükség, hogy végre hosszú idő után 1942. október 11-én Szent Ferenc fiai ismételten Debrecen földjére tegyék lábukat. Ez a jelentős történelmi tény alkalmat nyújt arra, mielőtt továbbfolytatnánk a történetet, hogy áttekintést nyújtsunk a ferencesek debreceni működéséről a történelem folyamán.

Jegyzet

 

A ferencesek a XIV. sz. elején jelentek meg Debrecenben. Alapítójuk egy Jakab nevű nemes. Bunyitay Debrecen urai közül kimutatta, hogy ez nem más mint Péterfia Jakab, akinek nevéről Debrecenben utcát Is neveztek el /4/. A barátok első kolostora a Csapó utca elején állt, azon a helyen, ahol korábban a templáriusok “veresbarátok” működtek. A középkori kolostor helyére arról is következtethetünk, hogy az az utcácska, mely a kolostor közelében a Csapó utcáról a Cegléd utcára vezetett át sokáig viselte a “Barátköz” nevet. Arr61 is van adatunk, hogy Báthony Kristóf erdélyi vajda 1578. október 17-én Gyulafehérvárott kelt adománylevelével a Város területén Csapó utcában létezett barátok kolostorát, mely azon időben már “Kóroda” volt minden tartozékával együtt Debrecen családnak adományozta /5/. A barátok 1312-ben telepedtek le /6/. Kolostorukat valószínűleg a templáriusok lerombolt templomának köveiből építették fel /7/, és a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelték. A szerzeteseket mind a kegyu rak, mind a szegény nép nagyon szerette. A debreceni ferencesek nagy pártfogója volt Zapolyai János, aki a városban időzve náluk hallgatott misét.

1470-ben kötelezően rendelték el a Város mészárosainak, hogy a levágott marhák nyelvét a ferenceseknek beszolgáltassák, 1527-ben a karácsonyt Debrecenben ünnepelte I. János király. 1528-ben Lengyelországból, ahol segélyt akart kérni, ismét Debrecenbe jött és a ferenceseknél szállt meg. I. Jánostól 1535-ben Török Bálint kapta meg Debrecent. Feleségének gyóntatója ferences, őt magát pedig a Csapó utcai kolostorban temették el /8/i.

A debreceni kolostor mindaddig fennállt, amíg Fráter György élt. l546-ban a város Török János kezére került és megkezdődött a szerzetesek üldözése, A mariánus barátok provinciálisa 1551. július 13-án egy helyen Így írja alá nevét: “Mekcsai Péter Magyarország és Tótország tájékán szerteszéjjel tartózkodó szeráfi Szent Ferenc rendű testvéreknek szűkölködő közszolgája.” Valóban a középkori debreceni ferences kolostor megszűnését 1551-1552 évekre tehetjük, Valószínűleg a középkori ferencesek kezeműve az értékes “Debreceni Kódex”, a XVI. sz. elejéről, amely magánimádságokat, legendákat és prédikációkat tartalmaz /9/.

A reformáció 168 éves egyeduralma után 1716-ben Ismét megjelentek városunkban a ferencesek, A pozsonyi országgyűlésen hozott 108. tc. értelmében. 1716-ben megjelent a városban a váradi házfőnök Maximilián atya és birtokába vette a Miklós utca végén a város kapujánál kijelölt helyet, ahol Te Deumot tartottak és szentmisét mutattak be. Még 1716-ban több ferences is jött, de koldulni a tisztán református városban nem mertek, úgy, hogy a városi tanács gondoskodott mindennapos ellátásukról. 1724.-ben foghattak hozzá a kolostor építéshez Boldogfalva területén /a mai állomás körül/, amit 1727-ben be is fejeztek /10/, A debreceni rendház 9 tagból állott. A házfőnökök neveit 1716-1788.-ig részletesen hozza Debrecen történetírója. 1770-ben május 18-án II. József meglátogatta Debrecent. Fogadására a ferencesek is kivonultak “Őfelsége a kocsiból kiszállott: a barátok valamennyien üdvözölték fejüket mélyen meghajtották, ballábukat kieső előre nyújtották.” /11/. De úgy látszik a Kalapos Királyt nem hatotta meg a ferencesek üdvözlése, mert 1738-ban “midőn II. József császár rendeletéből a több szerzetesrendek között a seraphi Ferenczrendiek, debreozeni társháza is föloszlattatott; a szerzetesek elbúcsúztak és elmentek Debreczenből 1788. évi március 23-án éppen húsvét napján” /12/.

A ferences atyák P. Scrotty Pál Kapisztrán Jánosról nevezett ferencrendi tartományfőnökkel az élen érkeztek az említett vasárnap reggelén a nyíregyházi vonattal. A tartományfőök magával hozta P. Kiss Szalézt a Szent István plébánia új plébánosát, valamint P. Krupa Kolumbán ős P. Kovács Kristóf káplánokat. A Szent Anna plébánián ünnepélyes szentmise volt az ünnep jelentőségét méltató beszéddel és hálaadással. Az új lelkipásztorokat bemutatták a híveknek. Dé1utn 4 órakor foglalták el a ferences atyák templomukat. A katolikus iskolában ünnepség keretében köszöntötték őket híveik /13/.

P. Kiss Szaléz temp1omunk első plébánosa 1904. július 27-én született Szegeden. 1942. július 23-án Amerikából érkezett haza, amikor kinevezték az új nyilastelepi templom plébánosává /14/. Igen rámenős, lelkes ős dolgos pap volt. Buzgóságára jellemző, hogy az első képviselőtestületi gyűlésen 1942. november 28-án, amikor a Szent Anna plébánián megjelent bátran felszólalt és évi 240.- P segélyt kért temploma részére, amelyet fedezet hiányában nem teljesitettek /15/. Az Ő nevéhez fűződik ennek az új plébániának megszervezése, fellendülése és berendezése. Fáradhatatlanul járta az országot missziókat tartva és hatalmas összegeket gyűjtött össze a templom részére /16/.

A plébániánkról eltávozásának idejére vonatkozólag ellentmondó adatokat találtam. A források megegyeznek abban, hogy a Gyöngösi Hittudományi Főiskolán kapott magisteri megbízást. A SZAHD eltávozását 1943. julius 1-nek jelöli meg, a zárdai anyakönyv pedig 1944. június 23. A kereszteltek anyakönyvének tanúsága szerint a zárdai anyakönyv adata a helyes, mert 1943. augusztus 8-án keresztelte Vojth Csabát, sőt utoljára 1944. május l3-án keresztelt Berger Margitot /17/. Míg az új plébános P. Faddy Othmár 1944. július 30-án kereszteli először Számadó Bélát /18/.

A vele jött két káplán közül az egyik P. Krupa Sándor Kolumbán. 1907. július 6-án született Egerben. Budapestről, ahol tartományfőnöki titkár volt, helyezték ide segédlelkészi minőségben /19/. A másik káplán P. Kovács István Kristóf 1914. december 16-án született Jászberényben. 1942. októberéig Kassán volt hitoktató. Nem sokáig maradt nyilastelepi rendházban, hanem amint láttuk a Csapókert történetében, 1943. november 4-én a Csapókertbe költözött át /20/.

Az uj plébános P. Kiss Szaléz távozása után P. Faddy Othmár lett, 1944. júliusában. A plébánia átadás jegyzőkönyve 1944. július 9-én 1észü1t /21/. A joghatóságot már előbb, július 1-én megkapta Schriffert Béla helynöktől /22/.

P. Faddy Othmár: 1909. május 19-én Jánoshalmán született. $imontornyán volt házfőnök és plébános, amikor P. Kiss Szaléz utódjaként plébániánkra került. 1949. júliusában távozott Csongrádra, ahol ismételten házfőnök és plébános lett /23/. Munkásságát majd a “Hitélet” c. fejezetben fogom méltatni. Az új p1ébános munkába állásával egyidőben, káplán változás is történt. A Csapókertbe távozott P. Kovács Kristóf helyett P. Forró A1pius került. Segédlelkészek voltak még templomunkban ill. a csapókerti expositurában:

Sebestyén Szaniszlő

Tóth Benjámin 1943.febr. – 1946-ig.

Csontos Oszkár 1943. okt.31. – 1946. jul. 29, ekkor átment a Csapókertbe,

Marosszéki Zoltán 1945. jan.1O. – 1950.jan.3-ig.

P. Simon Antal 1945.szept.7. – 1949.jui.25.

P. Oláb János Oktáv 1946.szept.12.- 1949.okt.12. Egerbe távozott.

Mándoki Ernő piarista 1948. szept. 1-től /24/.

P. Kincses Károly 1949. január 25-én mint kisegítő plébános jött Debrecenbe. 1905. június 11-én született Vrbanja helységben, Jugoszláviában. Mohácsi házfőnökséget cserélte fel a debrecenivel, amikor rövid ideig plébániánk vezetője volt. 1949. július 26-án Simontornyára távozott. Az új plébános:

P. Farkas Imre Jozefát: 1913. május 3-án szü1etett Budapesten. Kecskeméten volt hitoktató. Az ideiglenesen itt tartózkodott P. Kincses Károly helyett lett házfőnök plébános 1949. július 25-én. Segédlelkész volt még P. Kiss Kornél 1949. október 27-ig. Természetesen a rendházban több fráter is volt, akiknek csupán neveit köz1öm:

fr. Vajas István Vivald

fr. Tisza Mihá1y Neitus

fr. Bagó György Ivó

fr. Szörös János Teodorik

fr. Talpay Láu1ó Firmusz

fr. O1h József Celesztin

fr. Tomcsa Sándor Teódu1

fr. Hódos Mihály Bartholusz

fr. Jubáez János Jób

fr. Polyák Sándor Péter

fr. Toman Ferenc Peregrin.

A plébánia ferences jellege 1950. októberében a rend feloszlatásakor szűnt meg. Az első világi plébános Korompai János lett /25/. A Szent István plébánia 1evé1tárában őrzött plébánia átadásról szóló jegyzőkönyv így szól: “Felvétetett 1950. október 17. Jelen vannak a Megyei Tanács részéről Páll Ferencné, aki a Szent Ferenc rend tulajdonát képező rendház és plébánia épületet a rk. egyház részére plébána céljára további használatra átadja, a rk. egyház részéről Korompai János átveszi.”
Korompai János Józsefvárosból került a Szent István p1ébnia élére. Hamarosan azonban Dr. Pálmai József eddigi irodaigazgató elkerült, és Korompai Jánost Pintér László helynök irodaigazgatónak hívta be. Ekkor került először Dr. Virág János csapókerti lelkész plébániánk élére Az irodaigazgatói állást a következő években Bodnár János Debrecen II. /Szent László/ plébánosával töltötték be akinek helyére Dr.Virág János került. A Szent István plébánia vezetését Dr. Balogh Imre komádi lelkész vette át /26/, 1955-ig, hogy ezután ismét Dr. Virág Jánosnak adja át, aki napjainkig plébánosa a Szent István plébániának ás egyben hittanára a Svetits Leánygimnáziumnak /27/.
Plébániánkon működő káplánok a világivá válás óta:

Mándoki Ern6 1948- l968. szeptemberéig

Tátrai Gábor 1950 – 1956 /28/

Székely Imre 1950 – 1952 /29/

Etele Ágoston 1952 -1957 /30/

Baji János 1958 – 1960 /31/

Márky Antal 1960 – 1964 /32/

Bielek Gábor 1964 – 1964 aug. 21.

Kovács László 1968 – l97l

---

Hivatkozások

1/Csanádi Egyházmegye Papságának névtára, Szeged. 1961. 49.old.

2/A Szent László kápolna Debrecen egyetemi negyedében, a régi Libakert, most Új Élet parkban Jelenleg is polgári házból átalakított épületben működik. Tekintettel arra, hogy később domonkos plébánia lett, dolgozatom tárgykörén kívül esik.

3/SZA1D adata.

4/ Bunyitay: A nagyváradi ptispökség története. II. kötet. 1889. 444.. old.

5/ Szűcs I.: Szabad kirá1yi Debrecen város történelme, Debrecen, 1871. 1, 211. old.

6/ Szűcs: … I. 141. old.

7/ Debrecen Szabad Királyi város, szerkesztette Csobán Endre, 1931. 30. old.

8/ Bunyitay: II. 445. old. 1889.

9/ Szűos: … I. 149-150. old.

10/Szűcs: III. 751-752. oId.

11/ Schleich Lajos: Ferencesek Debrecenben. Kat. Figyelő, kiadása. Debrecen. l941. 27-28. old.

12/ Szűcs:. III. 752. old.

13/ A ferencesek új betelepedése a SZAUD alapján

14/ Zárdai anyakönyv 1. old.

15/ KT.jkv. Szt.A. lvtr. 1942/305.

16/ SZAND

17/ Kereszteltek anyakönyve 11. old. 37.sz. ill. 27.old.

28. sz.

18/ Kereszteltek anyakőnyve 29.old. 46.sz,

19/ Zárdai anyakönyv, 2. old.

20/ Zárdai anyakönyv, 3. old,

21/ Szt. A. lvtr. 1944/142. sz. alatt.

22/ Szt. I. lvtr. 1944/50.

23/ Zárdai anyakönyv, 12, old.

24/ Diszpoziciója, Szt. I. lvtr. 166/1948. sz. alatt,

25/ SZAHD

26/ Szt. I. lvtr. 37/l95l

27/ Szt. I. lvtr. 58/l955

28/ Szt. I. lvtr. 18/1950,

29/ Szt. I. lvtr. l7/l950

30/ Szt. I. lvtr. l32/1952

31/ A Csanádi Egyházmegye papságának névtára 1961. 46old,,

32/ A Csanádi Egyházmegye papságának névtára 1961. 50old.

---

Hitélet

A templom felszentelése után hamarosan pezsgő hitélet központja lett temp1omunk Ennek első je1entősebb eseménye az első búcsú l939 augusztus 20-án. A ünnepség körmenctte1 kezdődött. Az ünnepi nagymisét Lindenberger János celebrálta és utána megszentelte a Katolikus Népszövetség ill. Szocális Misszió Asszonyszövetség zászlaját, Az első búcsú ünnepségen 184 ádoz6 volt. Ünnepi ebédet Kárpáth Józsefné adott a MÁV Colónia XXIII. épületében, s ez alka1onma1 megvendégeltek 50 szegényt is.

Az egyházközség 1945. július 15-én alakult meg a nyilastelepi rk. iskolában tartott alakuló gyü1ésen. A szervezett egyházközég papjai ezután aktív munkába fogtak.

A ferencesek betelepedése után hamarosan ezt olvassuk a historia domusban “Nagyszerű munka kezdődött meg a Nyilastelepen a ferences atyák buzgolkodása és vezetése mellett. Játszóteret létesítettek a gyermekek iskolán kívüli foglalkoztatására.”

A játszótér létesítésére az alapot Lindenberger kérelme adta, ame1yet a törvényhatósági kisgyűlés tárgyalt 1940. április 10-én. A kérelem tárgya az, hogy a város a nyilastelepi rk. elemi iskola telkéhez ingyenes telekkönyvi tulajdonjoggal engedje át az iskolaudvar melletti 6794/33, új bázisszámmal jelölt 217 o-öl. területet. A gyűlésen megszületett a határozat, melyszerint az említett területet “a nyilastelepi rk. elemi iskola telkéhez csatolás végett játszótér céljaira ingyenes telekkönyvi tulajdonjoggal – a debreceni rk. egyháznak adomáiyozza.”

A ferences atyák nem elégedtek meg ezzel a területtel, hanem nagyobb területet kértek. Így vették bérbe évenként 50 kg búza mindenkori áráért a 6785/5. hrsz. /104,3 0/ területet az óvoda és a református elemi Iskola között. Az adományozó polgármester Szabó Kálmán megjegyzi, hogy a terület használatát bármikor visszavonhatja. A játszóteret a ferences atyák a legnagyszerűbben felszerelték l946-ban, míg a Pénzügyi Kuglizó” elhagyott tekepálya felszerelését is megvették 10 millió pengőért, és tekepályát létesítettek. Az “Egység útja” c. lap dicsekedve mondja “A város támogatása nélkül készült el Debrecen legelső gyermek játszótere is, ahol a hosszú vakáció a1att öt hónapon keresztül reggel 8-tó1 este 7-ig százával foglalkoztatták a gyermekeket, mialatt a szülők nyugodtan mehettek dolgozni … télen pedig az iskolateremben gyűjtötték össze őket mozira, misére, játékra.”

A katolikus iskolában színpadot létesítettek és színházi előadásokat tartottak. Volt olyan színdarab, melyet 8-lO-szer kellet megismételni, 300-350 néző előtt. Itt kell megemlíteni a komoly előadásokat is. 1945-ben a tél folyamán egyetemi tanárok tartottak előadásokat munkások számára! A játszótéren legtöbbet munkálkodó P. Krupa Kolumbán volt, aki a gyermekek foglalkoztatásán kivül étkeztetésükről Is gondoskodott. 100 ős 100 gyermek kapott a naponként főtt bográcsosból vallásra és származásra való tekintet nélkül. Minden héten kirándulni ment a gyermeksereg a Nagyerdőbe. Református körökben óriási izgalmat keltett ez az újabb “lélekhalászás”, de Révész Imre ref. püspök bölcs intézkedése megnyugtatta a kedélyeket. Ennyit mondott csupán:
“Játszatok ti is a gyermekekkel!”.

A város élt a szerződésben leszögezett lehetőséggel és a bérletet 1947. július 31. napján felbontotta. A kerítést vissza kellett az egyháznak helyezni a bérbeadott területről, de ezt az egyház a város kötelességének tartotta. Ebből keletkezett egy nagy huzavona, amelynek értékelésére még nincs meg e történelmi távlatunk.

Nemcsak a gyermekeket, a híveket is “foglalkoztatták”. A sokféle ájtatosság mély vallási élményt jelentett a hiveknek. Még ünnepélyesebb alkalmak is adódtak. 1947. tavaszán építették fel a templomkert gyönyörű parkjában a lurdi-barlangot. A barlang építéséhez Jost Ferenc adta az irányítást, de tervrajzot nem készített, hogy a barlang minél természetesebb legyen. A kivitelezést Varga Lsz16 kőműves vezette, másik négy társával. A barlang tokaji mészkőből készült, kb. 3,5 m magas. A hívek között általános hagyomány, hogy a ferences atyák autót kaptak, és annak árából emelték a barlangot, erre Faddy Othmár már nem emlékszik. A szenelési ünnepség 1947. április 30-án volt. A túlságosan fehér mészkövet mohával fedték be a szentelésre. Különjáratú autóbuszok hozták a városból a tömeget, annál is inkább, mart a Szent Szűz újonnan felállított emlékművét hadifogoly emlékműnek szánták. Erre utal a barlang előtti térdeplő márványtáblája is, a következő szöveggel: “Édesanyánk! Általad kérjük Fiada t, hogy segítse haza hadifogoly véreinket és adjon erőt minden szenvedő magyarnak. 1947. május 1.”

Ettől kezdve minden héten volt a lurdi-barlangnál hadifogoly ájtatosság. /Tudvalevő, hogy a hadifoglyok Debrecenen keresztül jöttek haza./ A hadifoglyok képeit, akikért könyörögtek, egy albumba tették be, és ezt egy díszes párnán ministráns vitte. A hadifogoly ájtatosságok alatt a hatalmas templomkert zsúfolásig megtelt könyörgőkkel és még az utcán is igen sokan álltak.

A lurdi-barlanggal szemben ugyanabban az időben állítottak fel egy feszületet. A páterek úgy tervezték, hogy a feszületet a- MÁV Gépjavítő Műhely állítja fel, ezért kérvényt irt: P. Faddy Othmár plébános 1946. május 15-én a következő szövegge1: “A szegényház közelében állt egy ősrégi feszület, mely még a szőnyegbombázások alkalmával is sértetlen maradt. Akkoriban még a debreceni újság is írt erről a kü1önös esetről. Ezt a feszületet mi megkaptuk és mozgatható részei itt vannak a templomunk kertjében … azt kérem tehát, hogy ezt a keresztet a műhe1y dolgozói felál1ítanák és felirattal látnák el …”. A műhely helyett azonban a nagycserei híveknek kellett vállalkozni a kereszt felállítására. A terméskő alapépítményt ugyanaz az építőgárda építette, mint a lurdi-barlangot. Ez a két objektum egymással szemben a bejárati út két szélén, templomkertünk középpontját adja. A szegényház keresztje valószinüleg szállítás közben megsérült, összetört, ezért csak a corpust használták fel, újonnan ké szített kőkeresztre erősítve. Az eredeti szegényházi “csodás kereszt” a lurdi-barlang mögött fekszik félig a földbe temetődve.

A filiák buzgó ellátásáról még külön szólunk. Az atyák mindenhova el akarták vinni Isten igéjét – igy a gyárakban is engedélyt kértek vallásoktatási félórák megtartására. A Dohánygyár 1945. január 25-én 278/1945. sz. alatt visszautasította a kérelmet.

Hatalmas misszió emlékét őrzi az a jurisdictios engedély, amelyet Pintér László adott 1947. december 17-én P. Réz Marián, P. Csiszár Teodóz, P. Hangya Henrik ferences atyáknak .

l948-ban Mándki Ernő piarista idehelyezésével az énekkar is emelte a hívek áhítatát. Az énekkar szerepléséről csak későbbről van irattári adatunk, jóllehet már előbb is olyan jól szerepeltek. 1951. augusztus 21. Képviselőtestület jegyzőkönyve szerint az egyik képviselő kéri: “E hó 20-án tartott búcsú ünnepén templomunkban oly kiválóan és nívósan szerepelt énekkari együttesnek a hangversenyért és annak fáradhatatlan, minden. áldozatot meghozó munkásságáért, kitűnő karnagyának Mándoki Ernő tanár úrnak jegyzőkönyvi köszönetet mondjunk.”
1949-ben a búcsúra 3 napos triduummal készültek, amelyet P. Szűcs Szolán tartott.
Végezetül tekintsük át a plébánia hitéletét egy kissé a számadatok tükrében. A hívek száma a Nyilaetelepen: 6966 volt. Az áldozők száma:

1943-ban 18250
1944-ben 20300

1945-ben 61350.

Misehallgatók száma az 1944 évi hitéleti jelentés szerint: 6O0.800. Ugyanebben olvassuk: “Napi áldozóink száma örvendetesen növekszik. Híveink buzgóságára jellemző a szentmiséken jelenlévők csaknem kivétel nélkül áldoznak; gyermekeket a szülők szívesen engedik ministrálni, sok helyen családi közös imát végeznek. A mostani házszentelést 370 család kérte…”. 1946-bari már 1200 vasárnapi ás 250 hétköznapi misehallgató van feltüntetve.

Kereszteltek száma:

év: &nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp keresztelés szám:

1942 &nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp 33

1943 &nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp 33

1944 &nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp 77

1945 &nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp 80

1946 &nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp 109

1947 &nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp 63

1948 &nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp 84

1949 &nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp 81

1950 &nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp 70

Rövid adat a karitatív és szociális munkáról az 1944. évi hitéleti jelentésből: “Az idén a tanyai nyomor enyhítése volt fő célunk, mert híveink ott a legelhagyatottabbak … Az egész év folyamán 17000 P. értékben osztottunk szét étel ás ruhanemüt…”

Végezetül az 1946. július 2-i jelentésből a jellemző részlet. Nyolc évvel a templom felépülése után ezt jelentheti a plébános: “Plébániánk egy nagy család. Tanyai híveink úgy térnek be hozzánk mintha hazajönnének… De nemcsak híveink, hanem egész Debrecen figyelme és tisztelete felénk fordult…”

Papjaink és káplánjaink 1950-től

1954 – 1982 &nbsp Dr Virág János plébános

1971 – 1973 &nbsp Kurilla Béla káplán

1973 – 1976(?) Szujó Antal káplán

1976(?) – 1980 Samu András káplán

1980 – 1982 Sárközi Balázs káplán

1982 – 1987 Uhrin György plébános

1982 – 1984(?) Fülöp Menyhért káplán

1984(?) – 1987 Mátyás János káplán

1987 – 2005 Farkas András plébános

2005 – 2006 Szenes József plébános

2006 – 2010 Szegedi Kálmán plébános

2010 – 2014 Tóth László plébános

2014 – &nbsp&nbsp&nbsp&nbsp&nbsp Dr. Krakomperger Zoltán plébános

Gyémánt és ezüstmise

 

2008-ban temlomunk 70 esztendős

A templom 70. éves évfordulóján 2008. augusztus 20-án lett
felszentelve

2009 augusztus 20-án a Debrecen Televízió nálunk járt

Riport készült Szegedi Kálmán atyával, és Géczy István kántor úrral.

Szoboravatás 2013. augusztus 20

Kiss László Szaléz

 

Ferences-rendi szerzetes;1904 július 27 Szegeden született, 1920. október 3 belép a kapisztránus rendbe, és 1946 október 20-án halt meg Sopronkőhidán az ÁVH börtönében. (Halálának dátuma csak feltételezés. Van aki 1946 decemberére emlékszik)

MAGYAR KATOLIKUS LEXIKON:

1944-ben létrehozta a Keresztény Demokratikus Ifjúsági Munkaközösséget (KEDIM). A népszerű, kitűnő szónokot többször följelentették. A KEDIM tagjai közül néhányan (bosszút állva az anyjukon, húgukon v. az apjukon esett gyalázaton) 2 Szovjet katonát halálosan, 3.at súlyosan megsebesítettek, fegyveresen megtámadták a nagyrédei és a gyöngyössolymosi rendőrbiztosságot. Kiss Szaléz nem sértette meg a gyónási titkot, s nem jelentette fel a fiatalokat. 1946. áprilisában a politikai rendőrség a KEDIM tagságának nagy részével együtt letartóztatta. Mivel – ismeretségi köre széles volt, a pol. rendőrség olyan “összeesküvést” tudott produkálni, amelynek szálai a kisgazdapárti képviselőkhöz, a hatvani ferences rendházba és más helyekre is elvezettek. A Szovjet fogságból hazatért egykori KEDIM-tagok elmondották, hogy a börtönben egy kályhacsővel véres húsdarabbá vert Kiss Szaléz meggyóntatta és föloldozta a háborgó lelkiismeretű fiatalokat, hiszen a kínzások hatására terhelően vallottak róla. A Szovjet Hadsereg Katonai
Törvényszéke 1946. szeptemberében illegális fegyveres szervezkedés irányítása, szovjet katonák meggyilkolására való fölbujtás vádjával halálra ítélte és kivégezték.

A vádak, korabeli újságok

“Klerikális reakció-népi demokráciánk ellenségei” (Hevesmegyei adatok) A gyöngyösi ferencesek és a “gyilkos”, “kulák sarjadék” Kiss Szaléz….. (olvasható: Hetényi Varga Károly: Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában)

Éber rendőrségünk leleplezte a felkelni készülőket. Az alábbi képek idézetek a MAGYAR KATOLIKUSOK SZENVEDÉSEI 1944-1989 c könyvből. (Érdekes a szocializmus: midig fél valakitől! Belső és külső ellenségek voltak! – megjegyzés: a honlap szerkesztőjétől -)

A gyöngyösi összeesküvés.

“Páter Kiss Szaléz, a gyöngyösi fasiszta merénylők vezére vasárnap bevallotta, hogy a szervezkedésbe az ifjúság mellé azokat is be akarta vonni, akiket fasiszta múltjuk miatt internáltak… Terve volt, hogy… ezekkel megrohanja az internálótáborokat. Bevallotta azt is, hogy Gyöngyös környékén a mátravidéki hegyek erdőiben, barlangokban és kőbányákban komoly fcgyverraktárakat létesített…” (Petrovics Béla cikke. Világ, 1946. máj. 7.)

Kölley György “Értetek és miattatok” c. könyvében leírja, hogy a szovjet nyugati gyűjtőtáborában, Sopronkőhidán 1946. októberben együtt volt a ferences Kiss Szalézzal, akit ott vénájába adott oxigén-injekcióval kivégeztek….

két év múlva a 200 fogolyból Kölley harmadmagával maradt életben. …

Letartóztatták Raáb Kornélt, a Ráskay Leányintézet katolikus hittanárát. Vallástan órákon izgatott a demokrácia ellen és válogatott rágalmakkal illette a demokratikus ifjúsági szövetségeket és a szovjet hadsereg tagjait.(világ 1946. jún. 2.)

SZOVJET csapat apácákat, erőszakol, meg a templomban “A fővárosban is legnagyobb csapás volt a nők megerőszakolása. A legborzalmasabb eset a herminamezői templomban történt Nővérek – és kívülük számos hívő is – szentségimádásukat tartották, amikor Orosz csapat rontott a templomba. A káplánt leütötték (Kostek Jenő csak két hatalmas pofont kapott. Ő jelenleg a fehérvári Öregotthonban él.) s ahány apácát, nőt a templomban el tudtak fogni, a templomban megerőszakolták.” (Király Kelemen: Naplóm)

Nyilas diákok zavargása a kaposvári gimnáziumban. A kaposvári állami gimnázium falán vasárnapról hétfőre virradó éjszaka ismeretlen tettesek demokrácia ellenes becsmérlő kijelentéseket írtak fel zöld krétával A diákoknál zsebkutatást is végeztek. Többnek… zsebében találtak zöld krétát és demokrácia ellenes röpcédulát. A katolikus hitoktatót, Weisz dr.-t és.. VlJ. Osztály osztályfőnökét előállították.

Ököllel, gumibottal biztatnak diákokat: nevelőik ellen valljanak

“1946-ban csak úgy lobogott az ország a szerzetes iskolák összeesküvéseitől. Egyetlen nap… 7-8 intézet szerepelt… Amúgy is túlterhelt rendőrségünk alig győzi a szerzetesek és diákok lefogását és a bűnjelek kiértékelését. Váci, fővárosi, magyaróvári stb. piarista, pécsi, bajai, ciszterci, esztergomi bencés, ferences, keszthelyi és szombathelyi premontrei, a debreceni Svetits,… a fővárosi Angolkisasszonyok stb…”

A szerzetes-tanár-bűnökről… a sajtó, a parlament így szól: <összeesküvő banda,… reakciós horda, lé1ekmérgezők.> (Országgyűlési Napló 1947. márc. 12. 661.) >Ezek azok, akik nem tanították meg a gyermekeket gondolkozni>, (693) (Szeretném felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy ma is az a jelenlegi vezetés álláspontja, hogy egy sor problémáért az iskolák igazgatói és tanárai a felelősek. Hát nem hasonlatos? (szerkesztő megjegyzése)) . (U.o. márc. 13. 764.)… >papok és tanítványaik gyilkosságra és ellenforradalomra szövetkeznek. A fehérkeresztes, csuhás páterek szeretnének még egyszer ártatlan magyar vérben gázolni>. (Előre, 1946. jún. szám.) >Ököllel, gumibottal biztatnak diákokat, hogy nevelőik ellen valljanak>. (Nemzetgyűlési Napló, 1946. okt. 3.935-41.)…

Az egyházi iskolákba járó diákok, tanáraik, a papok, és egyébként mindazok az emberek akik valamilyen okból “veszélyesek” lehettek a népi demokráciára, a fentihez hasonló vádakkal bebörtönözték, és kivégezték, vagy a gulágokon folytatták keserű életüket. Egyszóval elhallgattatták. Szeretném megemlíteni: mai napig nem látom az M1 reggeli műsoraiban a történelmi egyházak képviselőit (pedig biztosan lennének okos emberek), akik elmondanák az adott egyház tagjainak véleményét egy-egy velünk kapcsolatos törvény-tervezethez. Miért? Hát erre a kérdésre is érdekes lehet a válasz. (Meghallgatnám az illetékeseket!)

Milyen kapcsolat van a Szent István Templom és Kiss Szaléz atya között?

A választ életrajzában keressük!

Kiss László édesapja cipészmester volt, aki a világháború első évében meghalt, és öt árvát hagyott. Édesanyja, Halász Piroska cipőtűző, ismét férjhez ment, és további Öt gyereknek adott életet. László egy a Dóm téri templomban tartott lelkigyakorlatos beszéd hatására érez hivatást a papi, szerzetesi pályára. 1920. október 3-án kéri főlvételét a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett magyarországi ferences rendtartományba. 1921. október 4-én leteszi ideiglenes, 1925. július 28-án pedig ünnepélyes, örök szerzetesi fogadalmát. Pappá szentelték 1928. szeptember 2-án.

Nevét a harmincas évek elején már ott találjuk az akkor legmodernebb hangvételű katolikus sajtóorgánum, a Korunk Szava hasábjain. Talán még maga sem sejti, hogy saját jövőjébe tekint, amikor a lap 1935. október 15-i számában ezeket Írja:

Ember, ó ember, ismerd meg, ki vagy, – ismerd meg, ki lehetsz, s ismerve magadat és célodat, küzdj, áldozattól ne félj. – Hősnek, halált megvető nagyságnak, elpusztíthatatlan, legyőzhetetlen hatalomnak kell lenned és lehetsz is, – de csak Istenben!

1936-tól a rendi főiskola Jászberényben lévő filozófiai fakultásán tanít, és a ferences kispapok lelki vezetője. … A rend 1937-ben kiküldi az amerikai magyarokhoz. New Brunswickban a Szent László plébánián először káplán, majd plébános. Amerikában tartott prédikációit, lelkigyakorlatos beszédeit magyar szerzetes- nővérek összegyűjtik, és Mindent Istenért címmel a Katolikus Magyarok Vasárnapja c. lapnál kiadják. Szaléz atya 1942 januárjában visszatért Magyarországra, és az akkortájt Debrecenben letelepedett ferencesek kolostorának főnöke lett. (Ez az a kapcsolat templomunkkal, amit Farkas András atya említ. Ez a két és fél év amit itt töltött nem múlhat el nyomtalanul! Nekünk is emlékeznünk kell! Hát ezért vértanú templom a miénk!) Gyöngyösre 1944 őszén helyezték az ottani ferences Hittudományi Főiskola pasztorális tanszékére. Az orosz katonai megszállás első évében megalapítja a Keresztény Demokrata Ifjúsági Munkaközösséget (KEDIM), és kisgazdapárti politikusként küzd az egyre
brutálisabb formában terjeszkedő kommunista befolyás ellen. Kiváló szónok, elsőrangú ifjúsági lelkipásztor, ugyanakkor makulátlan jellem. Elnémítása, semlegesítése elsőrangú feladata a kommunista pártnak. A történetet innentől már ismerhetjük. Fentebb leírtam. Koholt vádak, letartóztatás, börtön, válogatott kínzások (amit nem értek miért volt szükséges mire kellett például a talpát összeégetni?! mi a cél, mire irányul?!), végül kivégzés. A kínzásokról csak annyit, hogy az Andrássy út 60-ban (ma Terror Háza Múzeum) volt fogva tartva (kérem olvassák el Hetényi Varga Károly: Szerzetesek a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában c. könyvet; és aki teheti látogasson el a múzeumba).

Készült egy film is. Isten akaratában címmel. A televíziók nem vetítik, mozikban nem megy. Persze semmilyen életrajzi, vagy egyéb dokumentum film nincs vetítve. (A poggyászunk Kádár János c. film is egyetlen egyszer ment, és többet nem. Mintha az lenne az üzenet: nem érdekel ez titeket, és nem is kell nektek ez. Élj a mának, ez csak a te életed, senkinek nem tartozol…) Miért van ez így? Pedig egyszer jó lenne tisztába tenni a múltunkat. Talán bizony valakiknek van okuk félni a szembesüléstől? Ő is részese valaminek? Na nem az 1946 körülinek, mert akkor még kicsi volt, de később… Fentebb már írtam, ma is el vannak hallgattatva emberek (pl. papokat nem lehet hallani politikai műsorokban).

A “hétköznapi hőseinket”, a “hétköznapi szentjeinket”, a “hétköznapi mártírjainkat” ideje lenne megismerni, belőlük erőt meríteni, hitüket példának tekinteni… Jó lenne mert ennyivel tartozunk NEKIK. Itt lenne az ideje bocsánatot kérni az Úrtól, és tőlük. Jó lenne, mert ennyivel tartozunk MAGUNKNAK. Hogy felszabadult lélekkel haladhassunk életünkön tovább.

Aki teheti nézze meg a filmet. Nem csak azért, mert megtudhatjuk, milyen “elmés” kínzásokat eszeltek ki a népi demokrácia idején, de fontos megtudnunk azt is, hogy a megalázottak (és csak ők) mindig képesek szembenézni a múlttal, és mindig képesek a megbocsátásra.

Faddy Ágoston Othmár

1909. május 19. Jánoshalma

Három alkalommal – 1946-ban, 1954-ben és 1957-ben tartóztatták le. Összesen kilenc évet töltött börtönben. Amikor azt mondták neki rendtársai, hogy milyen sok lelki vigaszt nyújthatott volna híveinek, ha ebben a kilenc évben lelkipásztorként dolgozhatott volna a kinti életben, 6 ezt válaszolta: – Hát mit gondoltok. odabent a börtönben mit csináltam? Egyebet Se, mint vigasztaltam és erősítettem rabtársaimat.

Valóban, minden helyzetben feltalálta magát. Hacsak tehetett, megpróbálta a dolgok humoros oldalát észrevenni, és ez nem egy válságos pillanatban segített nemcsak neki, de fogolytársainak is. Amikor 1944-ben az ostromlott Debrecenben az óvóhelyekre járt misézni, gyóntatni, rendszerint gyógyszert és kenyeret is vitt magával. Egy alkalommal az óvóhelyen egy szegény Öreg anyóka elpanaszolta, hogy bajban van, mert kacsái odahaza napok óta semmit sem kaptak, és el fognak pusztulni. Otmár atya ekkor a néptelen utcákon elkerekezett a megadott címre, és ellátta a kacsákat. Ennek, és hasonló szívességeinek híre ment a környéken, és a ferences atyák népszerűségét igen növelte. Mindenben társa volt a később ugyancsak letartóztatott, jelenleg Amerikában élő Krupa Kolumbán atya, akinek számos könyve jelent meg üldöztetést szenvedett papságunkról.

(Krupa Kolumbán: A könyv írásakor még élt, ám 2002. 07. 27-én 95 éves korában Youngstownban (USA) meghalt. A II. világháború után a debreceni ferences lelkipásztorkodásnak volt kiemelkedő személyisége. -a szerkesztő megjegyzése-)
A háború után, a mindinkább tért hódító, erőszakos ateista-kommunista időkben heti 38-40 hittanórája is volt a legkülönbözőbb iskolákban. Tanítványai rajongtak érte. A Svetits katolikus gimnáziumban is tanított, tanítványai között volt két kislány, akiknek édesapja jónevű zsidó ügyvéd volt a városban. Otmár atya ennek is köszönhette, hogy 1946-os letartóztatásából felmentő ítélettel viszonylag hamar szabadult. De megmozdult érdekében a város és a környék egyszerű szegény népe is. Tárgyalása napján valóságos tüntetést szerveztek a bíróság épülete körül.

1950-ben Debrecenből Szentendrére helyezik. Ez az idő, négy év volt egyike a legnehezebbeknek, mely terrorjával, igazságtalanságaival szinte elviselhetetlen súlyként nehezedett a magyar társadalomra. A teljes kiszolgáltatottság érzése bénítólag hatott mindenkire. Az embereken letargikus kétségbeesés lett úrrá, senkisem látta a kiutat. Sokan attól tartottak, kitör valami, és elsöpör mindent.
Otmár atya és barátai ebben a légkörben megfogalmaztak egy programot arra az esetre, ha rajtuk kívül álló okok miatt felborulna a társadalom (látszólagos!) rendje. Tették ezt azért, hogy a feszültség hirtelen feloldódása következtében ne torkolljék teljes anarchiába minden. Otmár atyának csak később jutott tudomására, hogy baráti ősszejöveteleiknek kezdetétől fogva ott
ült köztük a kommunista titkosrendőrség besúgója, aki aztán végül is börtönbe juttatta valamennyiüket.

1954-ben tartóztatták le többedmagával. Hozzácsaptak pöréhez egy másik rendtársát, Bónis Arkangyalt is, aki eredetileg nem is tartozott csoportjukhoz. Mindkettejüket életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték. 1956 októberében, a forradalom napjaiban szabadult Vácról. 1957 januárjában, amikor látja, hogy a kommunista diktatúra visszatér, s neki újból börtönbe kell vonulnia, enged barátai unszolásának, és csatlakozik egy társasághoz, amely Ausztria felé szándékozott elhagyni az országot. A határon azonban elfogják, s folytatni kell megszakított börtönbüntetését. Csak 1963-ban szabadul amnesztiával. A nyolcvanas évek végén kezdődő politikai erjedés aktív részese, a visszahúzó erők támadásainak sokszor célpontja a sajtóban. Derűje, optimizmusa azonban kora ellenére is töretlen. Hisz a keresztény magyar társadalom megújulásában. De kemény őszinteséggel feltárja a megújulás nehézségeit is:
“Nincsen ember, nincsen jellem, nincsen becsület, nincsen erkölcs, nincsen felelősség. Hát akkor kivel valósítsuk meg a terveket?”

Vallásos szülők kilencedik gyermeke. 1929. augusztus 29-én lépett be a ferencesek Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett provinciájába. Belépésének első évfordulóján tette le egyszerű fogadalmát, az ünnepélyeset 1933. szeptember 9-én. Filozófiát, teológiát, pedagógiát a jászberényi, gyöngyösi ferences főiskolán, a debreceni Tudományegyetem Bölcselettudományi Karán és a Római Katolikus Központi Hittudományi Akadémián hallgatott. Pappá szentelték 1936. június 21-én. Budapesten, Nyíregyházán, Simontornyán, Debrecenben, Csongrádon volt házfőnök és plébános. Debrecenben kerül elsőízben összeütközésbe a kommunista diktatúrával egy nyilvános beszéde miatt. 1950-től a rend szentendrei házában működik, a Ferences Gimnázium hittanára. Titkos baráti összejöveteleken próbálja keresni a kiutat a fojtogató gazdasági, társadalmi helyzetből. 1954 júliusában tartóztatják le Csongrádban, és zárt tárgyaláson ítélik életfogytiglani börtönre. 1963 márciusában szabadul amnesztiával, de utána még sokáig áll rendőr hatósági felügyelet alatt. Összesen kilenc évet töltött börtönben. Ellenálló tevékenysége miatti üldöztetését egyáltalán nem tartja haszontalannak, papi, szerzetesi életének szinte természetes velejárójaként tekinti azt egy isten- és emberellenes diktatúrában. A börtönben is mindig bizakodó volt, s derűsen fogadott jót és balsorsot egyaránt. Jelenleg (1999) a rend Margit körúti házában él, emlékiratainak megírásán dolgozik. Az Út a Végtelen felé c. könyve l988-ban jelent meg. Meghurcoltatásainak részleteiről készített hangfelvételre a rendszerváltozás kezdeti szakaszában, 1989-ben került sor.
A magyar Szent Korona Társaság elnöke.

Faddy Ágoston Otmár a Szent István Templom egyik mártírja 2003. június 1-én eltávozott.

A kép 1993 augusztusában készült Debrecenben

Előszó

Az emlékezetnek legnagyobb ellensége az idő, mely percről-percre változó jelenségeivel mindent feledtet. A sérelmeket orvosolja, a fájdalmat enyhíti, az örömöt mérsékli és elfelejteti évek múlva azt is, kit a jelenben feledhetetlennek képzelünk.

Dr. Wolafka Nándor emléke ma még kiolthatatlan szeretettel él keblünkben, hogy utódaink is valójában ismerhessék őt, a róm. kath. egyházi községi bizottság óhajához képest dr. Eberhardt Béla, Husz Lajos, Mihalovics Jenő, Than Gyula és alantírott válalkoztunk arra, hogy összegyűjtsük azokat az adatokat, melyek a Boldogultnak életét, működését a tiszta valóságnak megfelelően ismertetik, igazolják.

E kis fűzetben közöljük azokat a részvétiratokat, melyeket az Ő elhunyta alkalmából a helybeli összes vallásfelekezetek és az ország minden részéből, Ő felsége kabinet irodájától, püspököktől, főuraktól, az egyházközséghez intéztek.

A füzet első lapján adjuk, jó lelkét feltüntető, örökké mosolygó kedves arcáról készített legjobb fényképét.

A részvétiratok, az elhunytával ért váratlan csapás okozta fájdalom első percében készültek, hol a veszteség érzete, mindenkinél, minden mellék érdek nélkül, tiszta valóságban nyilvánult. Ezen íratok tesznek legigazabb bizonyítékot Ő mellette, – bizonyítják azt mi volt Ő a hazának, egyházának, híveinek és minden valláskülönbség nélkül Debrecen egész társadalmának, – bizonyítékot szolgáltatnak arra, mit vesztettünk Ő benne.

1863. február 13. Budapesten Lisznyay Kálmán ravatalánál, a költő Győry Vilmos, mint a nagy Székács József segédlelkésze által tartott emlékbeszédben hallottam először e jellemző szavakat:

“Mindenkit szeretelt csak önmagát nem.” Ilyen volt a mi boldogúlt Wolafkánk. Annyira szerette híveit, felekezeti különbség nélkül minden felebarátjait, hogy nagy szívében önmagának nem jutott a szeretetből egy parány sem. Nem tudta jobb keze, mit tesz a bal, nem gondolt arra, vajjon marad-e neki, csak azt figyelte elég lesz-é a segély annak, ki ezért hozzá folyamodott.

Ha neki nem volt, kölcsönkért, de vigasztalás, segély nélkül tőle nem távozott el senkisem.

Emlékét megőrzik azon alkotások, melyek kiválóan az Ő buzgóságának köszönik létüket, melyeket Husz Lajos, a szeretet, a kegyelet, költői szavával a valónak teljesen megfelelően irt életrajzban ismertet e füzetben.

Fenntartja emlékét, azon ösztöndíj alapítvány mit halála alkalmából emlékére a hívek és tisztelőinek buzgó áldozatkészsége gyűjt, a debreceni kath. főgimnázium szegénysorsú jó magaviseletű és előmenetelű tanulóinak segélyezésére.

E kis füzet jövedelme is az Ő emlékének megörökítésére fordíttatik, a róm. kath. elemi iskolák szegénysorsú tanulóinak segélyezésére.

Tartalmas lesz a fűzet, mert az Ő működését ismerteti. Díszes, hogy a gazdag asztalán is méltán helyet foghasson.

Olcsó, hogy mindenki megszerezhesse, hogy a Szegény is megvehesse és emlékül eltéve, a fűzetben bírhassa a boldogúlt arcképét, életrajzát, működésének hiteles leírását.

Az élet delén halt meg, tett vágya, buzgósága, akaratereje, fáradhatatlan munkássága megtörte a különben életerős egyént.

Többször figyelmeztettük kímélje magát, ossza meg teendőit velünk, másokkal is, figyelmeztetésünk hasztalan volt.

Nincs ember hiba nélkül, neki is volt egy nagy hibája, ez volt életében érdeme, ez okozta korai halálát.

“Mindenkit szeretett csak önmagát nem.”

Debrecen, 1906. julius hó.

Unger Gusztáv.

Wolafka Nándor dr. élete.
Irta: Husz Lajos.

A nagy Isten dicsősége! Ez volt a vezérlő eszme, ez a magasztos cél, mely szüntelenül szeme előtt lebegett a férfiúnak, kiről e nehány lap soraiban szólunk. Senki nálánál komolyabban nem vette ezt a pár ígét s már csak ezért is méltó reá, hogy ösmerjük meg a maga teljességében az ő életének folyását. Hiszen bizonyos dicsőség a nagy Isten nevének maga az a tény, hogy van, születik, él, hat olykor-olykor egy-egy oly férfiú, aminő volt a mi felejthetetlen plébánusunk, prépostunk, püspökünk Wolafka Ncndor dr.

És ha tán az idő közelsége miatt hisz’ szinte itt jár még közöttünk a megboldogult! – Vagy e munkára fordítható idő csekélységéből kifolyólag nem lesz ez az életrajz sem eléggé történelmi, sem eléggé méltó a férfiúhoz, akiről gyönge hangokon szólni merészel: pótol mindeneket a kettős cél, hogy t. i. emléket állítsunk neki e füzet útján mindnyájunk hajlékában s ezzel együtt megörökítsük, nevét a befolyó anyagi haszonból ott, ahol annyi szeretettel áldozott Ömaga, a róm. kath. elemi iskolába járó – bármely felekezethez tartozó – szegény gyermekek téli fölruházása terén.

Úgy van ! Ide kell tekintenünk, ha róla akarunk szólani, minekünk is ; itt áll már, a szegény gyermekek körében s fúl azon: a szegénység roppant tágas mezején, itt áll már az ő emlékoszlopa! Hála a talapzata, el nem múló szeretet, ragaszkodás maga az oszlop s a nemes érzelmeknek körötte díszlő virágait könnyek öntözik

Oh álljunk ez oszlop magas talapzatára! Onnan tisztábban, teljesebben látjuk be majd e munkás, fényes, lelkek üdvösségére, Isten dicsőségére áldozott életet!

Ily élethez, bizony, nemcsak tehetség, hanem méltó készület is kell. S Wolafka Nándor valóban méltóan készült reá. Kedvezők voltak a körülmények is: család s a többi, amelyek között a készűlés első idejét, az édes gyermekkort töltötte el.

Az Úrnak 1852-ik évében született, október hó 2-án, Temesvárott. szülei egyszerű, de rendkívül finom és vallásos lelkű emberek voltak. Édes atyja: Wolafka Tóbiás, édes anyja: Kohlenberger Katalin. A kis József, Nándor volt első szülöttjük. Megérkeztével növelte az egyszem házaspár boldogságát s csak természetes, hogy már a bölcsőben ezerféle szép reményt, tervet fűztek hozzá. Ne vegye senki gyermekességnek, ha megörökítjük itt az ujonszületett nagymamájának jövendőlését. Mivel Ugyanis a kis gyerek a pólya felett rendszerint úgy tartotta a két kis kezét, mint a pap, mikor misézik: a jó öreg mindig azt mondogatta:

“Meglássátok, ebből a fiúból pap lesz. De ne olyan közönséges papot gondoljatok, amilyen Száz meg Száz van a világon. Ez híres pap lesz; nagy pap; püspök; már a keze alkotása is arra mutat”.

Később még egy fiúval áldotta meg szüleit az Isten, Antallal; többen nem is voltak testvérek s így négy tagból állott a kicsiny család. Elemi iskoláit természetesen Temesvárott végezte s a középiskoláit is. Ez időben már évről-évre valószínübbnek látszott, hogy a nagymama jövendőlése be fog teljesedni. Rendkívül ájtatos volt a gyermek s akkor érezte magát legboldogabbnak, ha az Isten házában lehetett, vagy épen részt i vett az oltári szolgálatban. Odahaza is mindig misézett s testvére – Antal, vagy kis barátai minisztráltak neki.

Elvégre hasonlóképeri nagyon sok gyermek tesz még, de a kis Wolafka az iskolában is megállotta helyét. Mindig kitűnő tanuló volt, szorgalma és tehetsége közösen eredményezték azt, hogy tanuló társai között első legyen. S elsősége tán még elvitathatatlanabb volt tanulótársainak és tanárainak szeretetében; már akkor is – az írás szavaival növekedett kedvességben Isten és emberek előtt.

Soha szófogadóbb, szülőtisztelőbb jó gyermek nem élt talán még a világon. Még csak kedvetlenséget sem okozott soha szüleinek, hanem napról-napra több, nagyobb örömöt. Aki maga így nevekedett, méltán hirdethette később Oly felséges erővel az Isten negyedik parancsát.

Ép ez időtájban kezd Temesvár, ez a nagy német város lassan-lassan magyarosodni. Ezt megérezte az ottani főgimnázium is. A Wolafka Nándor gimnáziumi pályájának elején még német volt az iskola nyelve, végefelé azonban szabad volt már előbb csak egy-két, később minden tárgyat magyarul tanulni. A mi ifjunk azok közé tartozott, kik megértették a haladó kor szellemét s kiket a fiatal szív hazafisága arra ösztönzött, hogy magyarul tanulásra jelentkezzenek. Hazaszeretet s a kor szellemének megértése később is jellemző vonásai Wolafka Nándornak.

Középiskolái végeztével a csanádi egyházmegye papnevelő intézetébe lépett Temesvárott. De csak egy évet töltött ottan, ekkorára ugyanis már hatalmasan kezdte bontani szárnyait az Ő fényes tehetsége. Elüljárói abban a nagy kitüntetésben részesítették, hogy egy évi teheologiai tanulmány után a bécsi Pázmáneumba küldötték fel. Itt 4 évet töltött és e négy év alatt annyit dolgozott, mint más két-háromannyi idő alatt. Kitűnő eredménnyel folytatta a theologiai tanulmányokat s e mellett – a mi ritkaság – már a negyedik év végén a második doktori szigorlatot is letette. Ráért azonkívül, hogy tökéletesítse magát új meg új nyelvekben. Mire tanulmányait teljesen befejezte, már ép oly jól beszélt olaszul, franciául, angolul és latinul, mint magyarul Vagy németül; sőt eleget sejtett a román és tót nyelvből. is. Volt ideje továbbá arra is, hogy papnövendék társai között ének- és zenekart szervezzen. Ösztökélte őt erre művészi lelke, amely mindenben a szépet kereste, szerette. S mint egyéb téren, it t is a vezér szerepe jutott neki társai között. Nemcsak azért mert nagyon szépen hegedült,. Szép érces tenor hangja volt s kottából első látásra biztosan tudott énekelni, hanem igen Szép zeneelméleti tudás mellett a harmoniumon csinosan játszott. Így Ő lett s maradt ott tanulása idején a cantus magister, a dirigens. Ugyancsak egyike volt azoknak, kik a Pázmáneumban. “Testvérek-Köre” címen – magyar irodalmi kört létesítettek. E körnek Kakas Márton néven Ő volt a jegyzője.

Amire ily szorgalommal, minden tehetségét kifejtve készült, azt is elérte 1875. évben. Ekkor szentelte Őt áldozó pappá Temesvárott Bona püspök. Itt kezdődik tehát voltaképen az Ő pályája. 2 évre még ismét Bécsbe került az Augusztineumba, felsőbb papi kiképzésre s ez idő alatt már a bécsi előkelő társaságban igen kedvelt egyéniség volt. Így került a Königsegg grófokhoz, hol a család ifjú sarját magyar nyelvre tanította. Növendékével együtt töltötte mindkét éven át a szünetet Bajorországban, hol főkép a buzgó hitéletet s az éppoly buzgó lelkipásztorkodást leste el. Maga is több helyt predikált s egyéb egyházi teendőket végzett. 1876. végen azután Temesvárott találjuk, mint egyházmegyei protokollistát; azonban alig pár hónap múlva buzgósága és tudománya már igen előkelő állásba emelte. Szemináriumi prefektus s csakhamar theologiai tanár lett a temesvári Liceumban, hol 1878. óta a filosophiának is rendkívüli tanára volt. E közben a lelkipásztorkodás terén, hova a szíve mindig legmelegebbe n vonzotta, mindenkor szívesen volt segítségére a plébániai papságnak. Különösen predikációit szerették nagyon a temesvári egyháznak s a közeli falvaknak hivei. Ő maga pedig a Mária-Radnára zarándokló búcsúk vezetésében találta legmagasztosabb örömét. Tizennégy éven át évről-évre Ő volt e búcsúk vezetője; mindig gyalog tette meg az utat s mondhatni: mindannyiszor négyszeresen járta azt meg, mert hol elejére. hol végére, hol közepére került a menetnek, minduntalan bíztatva a lankadókat, áhítatosságra buzdítva a résztvevőket.

Szónoki kiváló tehetségét csakhamar felismerte a püspöki udvar is s 1880-ban előbb vasárnapi, később Ünnepi szónokká léptették elő a székesegyházban. Bár így alkalma nyílt lelkének gazdag kincstárát a temesvári hívek előtt feltárni s ezzel őket a maga vallásos buzgóságának részesévé tenni: még sem ez volt ez időben legnagyobb öröme. Egy másik hivatal várt reá, mely sokkal jobban megfelelt az Ő jóságos szívének: t. i. ezen időben lett Ő a káptalannál a szegények ügyvédje. Nem várt ugyan hálát ez állásában kifejtett buzgó tevékenységéért, mindazáltal sokan áldották jó szívét azok, akiknek segítséget szerzett s akiknek terhén könnyített vagy legalább elviselhetőbbé tette azt.
1882-ben szentszéki ülnök lett. Ezzel végződik tulajdonképpen temesvári működése. Csakhamar búcsút kellett vennie kedves szülővárosától, hol mindenki ismerte és mindenki szerette. Nem szívesen vált meg onnan. De legjobban az fájt szívének, hogy el kellett válnia jó szüleitől, kiket mindig oly nagyon szeretett.

El kellett hát hagynia 1882-ben Temesvárt s Budapestre ment, hol a központi papnevelő intézetnek praefectusa lett, majd helyettes egyetemi tanár s mint ilyen, a betegsége miatt nyugalomba vonult kitűnő tanár- és egyházi írónak: Stanczel Ferencnek helyét töltötte be. A következő évben theologiai doktor s 1884-ben pápai káplán lett. Eközben már szorgos, sokoldalú tevékenysége révén kedveltje volt úgyszólván egész Budapestnek.

Különösen az ájtatossági és a keresztény szeretetet gyakorló egyesületekben érezte magát otthon.

Emellett sokszor predikált, némely nap 3-szor, 4-szer is, különböző templomokban, különféle ájtatossági gyakorlatokon. Buzgólkodott az irodalmi téren is. A “Religió”, “Egyházi közlöny”, “Bölcseleti és Hittudományi folyóiratok” s más lapok hasábjain sokszor jelent meg tőle egy-egy szellemes cikk; kiválóképen szerette a kritikát, e téren nagyon hasznos tevékenységet fejtett ki. Cikkeit azonban mindig álnéven írta.

Az arra hivatottak előtt azonban nem maradhattak titokban az Ő irodalmi érdemei. Az 1887. évben a Szent-István Társulat tudományos és irodalmi osztályának tagjává választotta, két évre rá pedig miniszteri osztálytanácsos lett a vallás- és közoktatásügyi miniszteriumban, mint a katholikus egyházi ügyek előadója; ez állásában kitűnő modora, nagy tudása sok kitüntetést szereztek neki s már 1890-ben a váradi káptalan irodalmi stallumát nyerte.

Csak három évig, 1892-ig maradt a miniszteriumban; mindenki azt várta, hogy az első püspöki széküresedéskor az illető egyházmegyének élére kerül. Isten azonban máskép akarta.

Ez időben kétszer is árvaságra jutott a debreceni katholikus egyház. 1886-ban Huzly Károly halt meg, aki 32 éven át volt a debreceniek közszeretetben állt prépostja; utódja, a komoly munkás, áldott és tisztelt emlékű Szakszó Rezső pedig szerencsétlen lábtörés miatt 1892-ben kénytelen volt Nagyváradra átköltözni.

És ekkor, a kétszeresen árvasággal sújtott debreceni egyház vigasztalására ide küldötte Isten Wolafka Nándor doktort.

A nagymama jóslata betelt. Unokájából valóban nagy pap, híres pap lett. És püspök is. A debreceni kinevezéssel együtt a makáriai választott püspök címével is felékesítette Ő felségének kegyelme.

Itt, Debrecenben, a híre előzte meg az Új lelkipásztort. Rendkívüli érdeklődéssel várták hívei érkezését – noha látni még nem volt alkalmuk. November 17-én a délutáni vonattal érkezett; a pályaháznál ezernyi ember fogadta lelkes örömmel és több szép üdvözlő beszéddel. Rendkívül meghatottan válaszolt ezekre, s programmjának legfőbb pontját: a felekezetekre nem tekintő munkás szeretetet – gyönyörű szavakkal fejtette ki.

Első lépései az Isten házába vezették, hol azontúl is legtöbb idejét töltötte. Ez a szép, de egyszerű templom addig szinte nem látott fényben ragyogott már akkor is, mintegy előre jelezve, hogy mily díszes hajlékává teszi az új lelkipásztor az Úrnak.

Másnap volt a tulajdonképpeni installatio. Ekkor mondotta el Debrecenben első egyházibeszédét. Valósággal elragadta azt a nagyközönséget, mely a templomot ez alkalommal zsúfolásig megtölté. Istenről beszélt, akit letagadnunk nem lehet, akit szolgálni kötelesség és öröm, s kinek igaz tisztelete : a jó cselekedetek. Az eszmék gazdagsága, a forma tökéletessége, a stílus emelkedettsége s az előadásnak párját ritkító szónoki heve s élénksége csodálatos erővel ragadták meg a hallgatók szívét. E beszédben s a kűldöttségek fogadtatásakor adott válaszokban különösebb éleslátás nélkül is föl lehetett ismerni azokat a nagy tehetségeket, melyek a nagyon is exponált debreceni préposti szék betöltésére Wolafka Nándor doktort oly kiválóan alkalmassá tették.

Hatalmas, erős testalkat, mely szinte elevenen fejezi ki a munkabírás eszméjét; imponáló megjelenés, melyet azonban az ajkak nyájas mosolygása egyúttal barátságossá is teszen, fennkölt eszmék fényében súgárzó szép magas homlok; rózsás, szinte üde, fiatalos, de határozott vonású arc, plasztikus gesztusok; átható hang: ezekben jellemezhető kűlső megjelenése.

De sokkal nyíltabb az egész egyén, hogysem e külsővel együtt, önkénytelenül fel ne tárúljon a belső gazdagság is. Nagy tudás, mely az ösmereteknek szinte minden ágára egyformán kiterjedett; éles, mélyreható ítélőképesség; gazdag nyelvismeret; művészi lélek, kivált a zenében való előkelő járatosság egészítik ki a kitűnő papi- ős szónoki tehetségeket. És a szív, ez a finoman képzett szív, mely mégis természetes maradt, szinte gyermekiesen Jó; ez a szív, amely másnak a fájdalmát élénken érzi, de mely maga bántalmakkal meg nem sebezhető; ez a szív, melynek derültsége elömlik az egész emberen, és szerteárad a szükség tanyám épúgy, mint a vígadó, múlató társaság körén. Mindezekhez akadályt nem ismerő szilárd akaraterő, de az igazi úri-társaságbeli ember okos tapintatával, hogy mindenkor megleli a célra vezető utat módot, eszközöket és szerencsésen fölismeri a munkára alkalmas segítő társakat. Ilyennek tűnt föl nagy vonásokban már az első érintkezéseknél is az ő lelke.

A fogadtatás Ünnepi zaja csakhamar elhangzott, ő pedig minél gyorsabban hozzáfogott a munkálkodáshoz. Erezte sokoldalú tehetségét, látta a teret, melyen azokat érvényesítheti, munkakedvét, munkaszeretetét kifejtheti s Istenben vetett bizodalommal, édes örömmel fogott hivatása teljesítéséhez. Nem lehet mondani, hogy a zajtalan munkálkodást szerette volna; sőt sokan ép az ellenkezőt vetették ellene. De a történetíró elfogulatlanságával állapíthatjuk meg, hogy nem a maga érdekében, hanem mindíg a gondjaira bízott ügy érdekében nem rejtegette véka alá a maga lámpását. Debrecenben, a kálvinizmus hatalmas fészkében akarta megmutatni, hogy mire képes a katholicizmus. Ezzel akarta igaz fénybe vonni hőn szeretett egyházát

Első gondja volt a templom, ennek díszítése, az isteni tisztelet fényének emelése. Sokszor szemére lobbantották hol tréfásan, hol komolyabban is, hogy minden idejét a templomban tölti. Erre O ily formán felelt:

Tanítónak az iskolában, – katonának a gyakorló téren, – hívatalnoknak a dolgozó szobában, orvosnak betegeknél a helye; így a papnak az Isten házában.” Valóban az Isten háza volt az ö igazi lakása. Itt találhatták őt biztosan mindazok, akik ezerféle ügyes-bajos dolgaikban tanácsért, vígasztalásért vagy segítségért fordultak hozzá. Ha ilyes ügyek a sekrestyébe szólították olykor-olykor, csakhamar ismét visszatért a templom belsejébe, hol sokszor órák hosszáig imádkozott, vagy gyakran sajátkezüleg igazgatott, rendezgetett, díszített egyet s mást. Ha meg egy-egy nagyobb Ünnep következett, már hajnalban, vagy késő estig ott volt s maga rendezett mindent az ünnepre. Nemcsak fáradságot, hanem költséget sem kímélt, ha az istentisztelet fényének emeléséről, vagy a templom díszítéséről volt szó. Sokáig hirdetni fogják az ő lelkipásztorkodásának emlékét s egyúttal a szép iránt való szeretetét is a művészies kivitelű szobrok, képek, egyházi eszközök és ruhák, az Urunk szenvedését feltüntető pompá s képsorozat, a fájdalmas Szűzanyát ábrázoló szoborpár, a májusi ájtatosság hangulatát annyira emelő gyönyörű szép Mária szobor stb. stb. – Két csínos oltárt is állíttatott fel a templomban, az egyiket Jézus legszentebb szívének, a másikat Szent Józsefnek tiszteletére. Sokat áldozott a zenés misékre is. Nemcsak a zeneirodalom legszebb gyöngyeinek s legmagasztosabb műfajának kultiválása volt ezzel a célja, hanem az, hogy az Ünnepi istentiszletek fényét ezzel is emelvén, a hívek áhítatát fokozza. Bármennyire szerette is azonban a művészetet, sohasem feledkezett meg arról, hogy a népéneknél, az egész gyülekezet dicsőítő zengedezésénél lélekemelőbb semmi sem lehet. Ezért nem taníttatta, hanem maga tanította a népet énekelni. Vasárnap és ünnepnapokon délután ott maradt buzgó híveivel a püspök s órahosszat vezette, gyakorolta velök a legszükségesebb egyházi énekeket.

De nemcsak az elmondottakban, hanem minden téren fáradhatatlanul végezte papi kötelességét. O a debreceni róm. katholikusok feje, a nagymíveltségü főpap, Ő volt az egyháznak legelső, legmunkásabb szolgája. Már kora reggeltől kezdve ott volt a gyóntató-székben, aztán misét mondott, keresztelt, prédikált, néha napjában többször is; s ha bármily nyomorult betegnek nyoszolyájához szólították, vagy szegényes koporsóhoz hivták őt kötelességének hangjai: mindig készen volt, soha ki nem tért.

Mert híveinek lelki üdvössége volt szívén mindenek fölött. Hogy ezt annál nagyobb sikerrel munkálhassa, azért alapította a különböző ájtatossági egyesületeket is. Így az 1893-ik évben dec. 8-án a rózsafüzér- társulatot; 1897 márc. 19-én a Szent József, 1899 év június havában a Jézus Szent Szíve társulatát. S mind e társulatoknak lelki igazgat,ja, gondozója, vezetője Őmaga volt. Valamennyinek rendes ájtatosságain. Ő fungált. Őmaga vezette őket s híveit a rendkívüli nagy fénnyel megtartott különféle körmeneteken, valamint évről-évre a Mária-Pócsi búcsúkra is, amikor a környékből is összesereglettek a buzgó zarándokok, hogy az O lelkes, ájtatos vezérlete alatt járják meg a kegyelet útját.

De ki győzné mind elsorolni, amit Ő, mint lelki pásztor elkövetett!? Eleget beszélnek az eredmények. Ma már nem szégyelli a debreceni katholikus ember, hogy ő katholikus, nem restel bőjtölni, imádkozni, gyónni, templomba járni; sőt napról-napra égetőbbé vált a Wolafka Nándor lelki pásztorkodása alatt annak szüksége, hogy a meglévő tágas templom kibővíttessék, vagy a városnak más helyén még egy templomot építsenek, annyira megsokasodtak az ő hívei, s a régiek is oly szorgalmas templomba .járókká lettek.

Buzgóságának másik állandó tárgya volt az iskola. – Nemcsak azon kopott frázis kedvéért, hogy az egyház veteményes kertje az iskola, hanem fennköltebb gondolkozástól kifolyólag. Nemcsoda, hogy olyan európai műveltségű ember, mint Ő volt, rajongott az igazi, a nemes kultúráért. Ennek a maga hatáskörében lehető kifejtése természetesen sarkalta Őt olyan csodálatosan fáradalmas munkásságra. A nagy közönség csak annyit tudott ebből, amennyit a vizsgálatok idején láthatott. S már ez is álmélkodást keltett mindenkiben. Minden év május havának harmadik, negyedik hetétől kezdve egészen június hó végéig szakadatlanul vizsgálatokon elnökölt, nap mint nap bámulatos szellemi frissességgel vezetvén a kérdezést kora reggeltől sokszor késő estig, végtelen kedvességgel buzdítva, bátorítva, segítve a gyerekeket. De ez csak a kisebbik fele volt az iskola érdekében kifejtett munkálkodásának. A. nagyobbik részét otthon, gyűlésekben s bent az iskolai termekben végezte.

Először az elemi iskolák fejlesztését vette célba. Tudván, hogy az iskola olyan, amilyen a tanító, minden módon iparkodott a különben is derék tanítói karnak buzgóságát fokozni. Ezért, kivált eleinte, míg egyéb iskolai dolgok el nem vonták, sokszor meglátogatta az egyes osztályokat, elismerésével lankadatlan szorgalomra ösztökélte a tanítás munkásait s mint legelső sorbeli munkatársait, nemcsak asztalánál látta őket gyakran szívesen, hanem anyagi boldogulásuk eszközeinek megszerzéséről is iparkodott gondoskodni. Hogy később, a katholikusok számának növekedésével, a tantermek és tanerők száma megkétszereződött s így az anyagi eszközökben szegény iskolaszék nem tehetett mindenben eleget a modern kor kívánalmainak, ezért bizony csak a rosszakarat kívánhatta volna Őt vonni felelősségre.

De nemcsak a tanítók sorsa érdekelte őt, hanem a növendékeké is. Ahányszor csak megjelent közöttük, szinte kihangzott szívének dobogásából a híres krisztusi szózat: – “Bocsássátok hozzám a kisdedeket.” – S a gyermekek megérezték az O nagy szeretetét s viszonozták is teljes mértékben; boldog volt, amelyik neki az utcán köszönhetett, annyival inkább, hogy mindenikhez volt egy nyájas szava s ami különös tehetségre mutat, azt az ezer, meg ezer gyereket, mind a nevén tudta szólítani.

Nem sokára azonban meg kellett osztania gondját az elemi iskolák s egy újabb alkotása, a Svetits-Intézet között. Ez utóbbit még zsengéjében találta, mint felső leányiskolát. Alig 2-3 évvel később azonban már fölépült a Szent-Anna-utcai Szép intézet, mely aztán haláláig mindennapos gondoskodásának tárgya volt. Az 1896-ik évben be is költöztek a Temesvárról Jött szegény iskolanővérek az intézetbe s meg is kezdték áldásos tevékenységöket. A jó Méltóságos Úr mindenben támogatta őket. Az O általános kedveltsége és tekintélye, bölcs pedagógiai vezetése csakhamar messze vidéken híressé tették az új intézményt, itt a városban pedig általánosan kedveltté. Hozzá járult ehhez természetesen az intézetben levő jó szellem, mely, bár a hazafi- ság mellett első sorban a katholikus nevelést tűzte ki céljáúl, soha nem engedte, hogy az oda járó más vallásfelekezetű növendékek vallási érzékenységét a legkevésbbé érintsék. Így virágzott föl ez a szerény anyagi eszközökkel rendelkező iskola annyira, hogy m a van benne internátus, elemi és polgári leányiskola, továbbképző tanfolyam s már is Jó hírnevü tanítónőképző intézet, összesen több mint 600 növendékkel, közel 30 kitűnő tanerővel.

Ezenközben azonban a róm. kath. algymnasiumnak főgymnasiummá fejlesztésén s megfelelő épület megteremtésén is szorgosan dolgozott. Ez persze sokkal nehezebben haladt előre, mivel anyagi kellék a boldogemlékű Szakszó Rezső 40 ezer koronás adományán kívül kezdetben úgyszólván semmi sem volt. De Ő addig zörgetett fáradhatatlanúl minden ajtón, míg az ajtók megnyílottak; s leküzdvén a gyakran leküzdhetetlennek látszó nehézségek, föl-föltünő nagy ellentétek tömegét : valóban sisiphusi munka után még is elérte, hogy az 1902. évben a teljesen új rendház, az 1903. évben pedig a teljesen új, gyönyörű, modern főgymnasium átadatott rendeltetésének, és a hazafias kegyesrendi tanárok vezetése alatt hirdeti azóta a fáradhatatlan munkás érdemét, emberek jótékonyságát, hazafiság és tudomány ígéit, a katholicizmus fényét, Isten dicsőségét! Ha mi még az aprólékos, bár szintén fontos elrendezni valókból hátra van: azt már nyúgodtan s falán nagyobb sikerrel is megcsinálhatják azok, akikre most az intézet gondja nehezül.

De senki se lássa Wolafka Nándor dr.-ban pusztán a tökéletes lelki pásztort s a műveltségnek iskolákért buzgó apostolát! Mi, – debreceniek, nagyon jól tudjuk, mi volt Ő, mint ember, a társadalomban, hova szívét vitte. Itt értékesült az Ő legdrágább kincse, az az áldott jó kedély. Nem volt kör, amelyben tökéletesen otthon ne érezte volna magát S viszont nem volt senki, akit szíves modorával, elpusztíthatatlan jó kedvével el ne bűvölt volna. Régen megmondták róla, hogy Ő tudósok között tudós, főpapok között prímásnak is méltó, de víg társaságban vígadni tudó szíves barát s a gyerekek között igazán gyermek is tudott lenni. Ki ne emlékeznék vissza azokra a pompás majálisokra, melyeket az iskolás gyerekek örömére rendezett? Hányféle nemét találta ki ilyenkor a szórakoztatásnak s mindenikben maga is részt vett ; versenyt futott a gyerekekkel, labdázott, cicázott velük s aztán hegedült nekik, megvendégelte őket s az ő Jó szíve örült a gyerekek boidogságán.

Mert hiszen az volt az Ő legngyobb boldogsága, ha másoknak örömet szerezhetett. Innen származik az 0, csaknem túlságosnak mondható jótékonysága. A gazdag főpapi javadalomból élvezett Ő kevesebbet, mindenét a szegényeknek áldozá. Hány száz meg száz szegény ember áldja az ő nevét, akiken segített! Egyikért doktort, patikát fizetett; másiknak lakásról, betevő falatról gondoskodott; a harmadikat fölruházta; a negyediknek a tandíjat engedte el, vagy fizette meg helyette. Hányat segített ki keserves helyzetből, hányat mentett meg a zűlléstől, bukástól, kétségbeeséstől ! Mind fel van az írva a hálás szívekben s a Jó Isten könyvében!

És föl vagyon írva e téren szerzett sok érdeme a jótékony egyesületekben, amelyeket alapított, vagy melyeknek elnöke, igazgatója, védnöke volt. Tudta ugyanis, hogy az egyes ember, ha még oly módos és nagyszívű is, vajmi keveset tehet a szociális nyomorúság enyhítésére. Segítségül hítta hát a társadalmat is; de egyrészt, hogy a társadalom jótékonyságát a keresztény szeretet szelleme kassa át; másrészt, hogy e téren is megmutassa a katholicizmus erejét: a jótékony egyesületeket vallási, katholikus alapon szervezte, míg működésükben a felekezeti szűkkeblűségnek teret nem engedett soha, így tévén őket az egyház szellemében igazi katholikus egyesületekké.

Az első, melyet e célból az 1895. év november 3-án alapított, a Szent- Vince egyesület volt. A társadalom legkülönbözőbb elemeiből szedte hozzá a tagokat. Nem lehet föladata e rövidre szabott életrajznak, hogy bár vázlatosan is megrajzolja e most már hatalmasan megerősödött egyesületnek célját szervezetét munkálkodását. De mégis rá kell mutatnunk a lélekemelő eredményre: íme, a Szent-Vince egyesület buzgó, eleven, pezsgő bitéletre, szívbeli jámborságra vezérli tagjait, a szegényeknek pedig – felekezeti különbség nélkül – ezreket oszt ki fában, élelmiszerekben, lakásbér kifizetésében, gyógyszerekben stb.

Hogy a Szent-Vince egyesület annál teljesebben betöltse magasztos hivatását: a megalakulás után alig pár évvel Paduai-Szent-Antalt hívta segítségül. Meghonosította egyházunkban tiszteletét e nagy szentnek, kinek példájára s kinek nevében világszerte hullanak le a nyomorúság bilincsei a szegényekről. A Szent-Család oltára mellett állította fel díszes szobrát a gyűjtő persellyel együtt, mely azóta évről-évre ezreket jövedelmez Szent- Vince szegényeinek;,

Így tudta Ő egyesíteni a hitbeli buzgóságot az emberi könyörület nemes érzelmeivel. Sőt a magasztosan fölpezsdült hitélet is egyik eszköz volt kezében arra, hogy híveinek üdvösségén kívül a keresztény szeretet ügyét is munkálja. S a részvétnek, könyörületnek legtermészetesebb tanyáját, a gyöngéd női szívet hogyan hagyhatta volna ki a számításból? Sokak előtt feltűnő volt sőt bal magyarázatra is adott okot, hogy a városunkban már régóta sikeresen működő jótékony nőegylet mellett 1903. nov. 19-én új, katholikus nőegyesületet alapított, mely Szent-Erzsébetről, a jótékonyság eszményi példaképéről nevezte el magát. Nincs helye, hogy itt bárkivel vitatkozzunk e részben ; elég tudnunk, hogy Ő szükségét érezte ennek az alkotásnak is. Akarta, hogy a női nemet, a keresztény családi élet alapját minél erősebb szálakkal kösse a hithez. Különösen szükségesnek látszott ez arra a körre, ahol a hitbeli közönyösség leggyakrabban felburjánzik s legkárosabb is, az intelligenciára nézve. Ezért első pontj a a Szent-Erzsébet egylet alapszabályának az, hogy tagjai a hitbeli buzgóságot, a keresztény erényeket folytonosan gyakorolják és gyakoroltassák. S mi volna a keresztény erények közt elsőbb rangú, mint a szeretetet, könyörület, jótékonyság. Bizony ezt a vagyonilag erős, társadalmilag befolyásos elemet kár lett volna bele nem vonni az emberbaráti cselekedetek terén való szorgalmas munkálkodásba. Felekezeti szűkkeblüség vádja bizonyára nem érheti sem az egyesületet sem azt, kinek intentiója szerint működik, alapítóját. Hisz” a szent-Erzsébet egyesület soha sem nézi a gyámolítottnak vallását:
minden igazi, érdemes szegényt istápol, bármelyik felekezethez tartozik is az illető. És mi az eredmény? Az, hogy az egy helyett most már két keresztény jótékony nőegyesület van s mindegyik külön-külön is, kétszeresnél sokkalta nagyobb eredménnyel működik.

Itt kell még megemlékeznünk egy rendkívül kedves, vonzó alkotásáról, mellyel ugyan eredetileg nem a jótékonyság volt a célja, a fel.- olvasó estékről. Itt megint a kultura lelkes bajnoka s a szépért buzgó nemeslelkü ember lépett előtérbe. Ossze akarta hozni rendes időközönkint Debrecen egész társadalmát, hogy oktatva, nemesen szórakoztassa. Sorra kerültek az estéken a tudomány egyes ágai s a művészetek. Valami otthonias melegség ömlött el ez estéken, melyeknek programját fáradtságot nem ismerő utánajárással, mindig ügy tudta összeállitani, hogy a tiszta esztetikai gyönyörűségek mellett, ösmeretekben is gyarapodott a hallgatóság.

Nem csoda, hogy páratlan népszerűségre kaptak ez esték s csak a közönség köréből felhangzó kívánságnak tett eleget azzal, hogy a jótékonyságnak Is áldozzon ugyanakkor ez intézmény, csekély belépő díj szedése által. S ez esték e téren is szép eredményt értek el, mert a szegény iskolás gyerekek felruházására évenkint karácsonykor mintegy 1000-1000 koronát fordítottak ez esték jövedelméből. A szegény gyerekek felruházása különben is rendkívül közel feküdt jó szívéhez. Az O nemes intenciójával egyező dolog tehát az, hogy áldott emlékét e téren megörökítsük a szegény iskolás gyerekek felruházására az Ő nevét viselő alapítványt létesítsünk s ép ez alapítvány megteremtésére fordítjuk e kis füzet jövedelmét is.

A felsorolt alkotások felvirágoztatása érdekében állandóan fáradozott. Egyikről sem feledkezett meg soha, mindig újabb meg újabb eszmék támadtak lelkében, amelyekkel hol az egyiket, hol a másikat vihette előbbre. Gyűjtések, kiállítások, thea-estélyek, virágkocsi korzó, víg estélyek és más ilyesek szinte káprázatos gyorsasággal követték egymást s a siker mindig fényes volt, mert biztossá tette azt az, hogy a mozgalom élén mindíg, ott volt a jókedvű, figyelmes, szellemes, mindenkinek kedves Méltóságos Úr!

Mindezek mellett sohasem feledkezett meg arról sem, amivel előkelő állásában a közéletnek tartozott. Debrecennek sokféle társas köre, művészeti, Irodalmi stb. egyesülete van. O talán valamennyinek tagja volt. Nemcsak azzal, hogy épen lefizette a tagsági vagy alapítványi díjat; hanem azzal Is, hogy hathatós befolyását és kiváló tehetségét mindig értékesítette az illető egyesület érdekében.

Kiválóan büszke volt arra a megtiszteltetésre, amellyel különben magát is megtisztelé Debrecen közönsége, hogy beválasztották a városi bizottságba. Ezt sem tartotta csupán tiszteletbeli állásnak, melegen érezte a velejáró kötelezettségeket is. A bizottsági és közgyűlésekre szorgalmasan eljárt s minden oly ügyben, ahol kiválóan szükségesnek látta, őszintén s. meggyőző erővel hallatta talpraesett véleményét. Egyedül a pártpolitikától tartózkodott; úgy gondolkozott, hogy papnak abba beleelegyedni áldatlan. dolog. Ezzel szemben azonban idegen hangzású neve dacára is jó hazafi volt. Számtalan alkalommal adott ennek kifejezést beszédeiben, egyházi szónoklataiban is. Itt önkénytelenül fölmerül emlékezetünkben az a páratlan. szép jelenet, mely a millenniumi év előestéjén folyt le a róm. kath. templomban. Izzó hazaszeretettől áthatott prédikációja végén, onnan a szószékből Őmaga intonálta a Hymnust, melyet aztán lelkesedve zengett. tovább a nagy gyülekezet. Mikor pedig befejezte az ó-esztendei ájtatosságot, az oltárnál kezdte meg a Szózatot. De bármily ékesen szólók voltak beszédei, sokkal fontosabbnak tartotta a hazáért való munkálkodást. Itt, a hazafias nevelés, a magyar zene, művészet, irodalom s mindennek, ami honi, pártolása terén nyilvánúlt meg az Ő hazafisága.

Talán sikerült az eddigiekben lehető híven megrajzolnunk boldogúlt prépostunk alakját. De ő sokkal nagyobb, sokkal általánosabban elösmert alakja volt társadalmunknak, hogysem bármily Ügyes szavakkal elmondhatnók. Fényes bízonyságot tett erről az az általános ünneplés, melyben alig nyolc évi itt tartózkodása után, 25 éves papi jubileumának alkalmával részesűlt. 1900; júl. 29. 30. 31-én folyt le e szép ünneplés. Az összes helybeli lapok az O érdemeit méltatták e napokon. Az Ünnep előestéjén a róm. kath. elemi iskolák apró népe gyönyörködtető gyermek előadással hódolt szeretett mesterének. Este meg a hívek fényes lampionos menetet rendeztek tiszteletére és szép beszéddel, áldó szavakkal ünnepelték. A jubileum napján, mely épen vasárnap volt, a Sz.-Anna-utcát zöld gallyakkal díszítették fel 5 ott a kath. egyesületek a templomtól a plébániáig sorfalat alkottak. Harangzúgás és tenger nép örömrivalgása között vonúlt az ünnepelt az egyházi pompába öltöztetett templomba. Ott a küldöttségek s a hívek nagy tömege jelenlétében mutatta be a jubileumi mise- áldozatot z Urnak, majd gyönyörű alkalmi prédikációt mondott. Ez után a zárdában dísz közgyűlést tartott a kath. egyházközség s ez alkalommal adták át a papság, a hívek, a tantestűlet nevében meleg üdvözletek mellett a gyönyörű szép ajándékokat, s azt a 3500 koronás alapítványt, melyet ez alkalommal nevére Debrecen közönsége tett. Közvetlenül ezután a küldöttségek fogadtatása következett. Órákon át tartott ez, mert az ünnepeltet a társadalom minden rétegéből 26 küldöttséggel üdvözölték. Egyik bensőségesebb, szebb volt, mint a másik. Csak annyit jegyzünk itt meg, hogy a papság nevében Szőke János, a tanítói kar nevében Molnár Kálmán, thereziánumi igazgató, az egyházbízottság s iskolaszék nevében Irinyi István dr. Ügyvéd, a hívek nevében Unger Gusztáv kir. ítélőtáblai bíró üdvözölte, aki kiváltképpen az embert és a hazafit méltatta az ünnepeltben. Különösen ki kell emelnünk a különböző egyházak üdvözletét, mert ez legjobban igazolta, hogy Wolafka N ándor dr. mint buzgó róm. kath. pap, megnyerte a más hiten lévőknek osztatlan tiszteletét és becsűlését is. Csak egyet emelünk ki, a mit az izr. hitközség és iskola szék szónoka, Krausz Vilmos főrabbi mondott: “Kitörő lelkesedéssel jöttünk – úgy mond – Wolafka doktorhoz, az Isten kegyelméből megáldott tudóshoz, a vallás felekezetek közötti béke hatalmas ápolójához, hogy köszönettel, hálával és végtelen dicsérettel vegyük körűl.” — Kiemelte a szónok, hogy Wolafka Nándor dr. papi működése oly csodálatos és oly példaszerü, hogy azt minden vallásfelekezet papja nemcsak elfogultság nélkül ismerheti el, hanem például is állíthatja a maga elé. Nem ismer felekezeti különbséget, gyakorolja a legbőkezübb jótékonyságot.

Méltán érdemelte ez az igazi kath. pap, hogy a más egyházhoz tartozók is őszintén tiszteljék, becsüljék. Hiszen Őmaga minden alkalmat fölhasznált arra, hogy előzékenységét velök szemben megmutassa. Mikor p1. Kiss Áron, az ősz ev. ref. püspök 80-ik születésnapját ünnepelte, Őmaga vezette hozzá a róm. kath. egyházbizottságot s remek beszéddel üdvözölte. Dóczy Gedeont, az ev. ref. felsőbb lányiskola és tanítónőképző Intézet érdemes igazgatóját szintén fölkereste negyvenéves tanári jubileuma alkalmából s lekötelező szívességgel méltatta működését. Így szokta Ő
– felekezeti különbség nélkül – az érdemnek megadni a méltó koszorút.

Délután 6 órakor fényes ünnepséget tartottak a Svetits intézetben,
este pedig dísz bankettet a nagyerdei vigadóban, hol a társadalom előkelőségei magasztalták a ritka tehetségű férfiút.

De íme, életének fénypontja ragyog szemünk előtt, melyre pedig az érte való gyász vonja már a könnyek fátyolát. A férfiú, ki mindenkihez jó volt, önmaga iránt nem ismert kíméletet. Hiába támadta meg már évekkel ezelőtt többféle baj is, pihenni, magát gyógyíttatni nem volt ideje. A fáradhatatlan munka nagyon is megviselte s különösen az utóbbi hónapokban már nélkülözhetetlen lett volna, hogy megfogadja az orvosok tanácsát. De bízott elpusztíthatatlannak vélt testi erejében és roppant munkájának végzésére Ösztönözte hajthatatlan kötelességérzete. Az ezévi nagy pénteken még maga végezte a szent szolgálatot; de be sem fejezhette egészen; annyira rosszul lett, hogy kocsin kellett haza vinni. Húsvét hétfőjén végre rászánta magát, hogy meghajlik a természet kényszere előtt és pihenni, Üdülni, magát gyógyíttatni eltávozott forrón szeretett hívei köréből. De – fájdalom – már késő volt Hiába kereste föl az Adna gyógyító levegőjét, hiába Budapesten a Vöröskereszt kórházat, menthetetlen volt már, bár
az orvosok Őt és leg

közvetlenebb szeretteit állandóan biztatták És e biztatásnak az a szörnyű következménye lett, hogy aki mások betegágyánál ezreknek adott vigasztalást és akinek betegágyánál ezerek szívesen virasztottak volná, Úgy halt meg, hogy senki sem volt körüle, akit szeretett s aki Őt szerette. Budapesten, 1906. évi május hó 22-én, áldásos, tevékeny életének 54-lk misés papságának 3l-ik debreceni prépostságának 14-ik évében adta vissza nemes lelkét teremtő Istenének.

És ezzel az életrajz-írő leteszi tollát, mert a halálnak rajzolásánál keze és szíve egyaránt megremeg. E füzetnek további cikkeiben bőséges emléket szentelünk ama gyász napoknak. Micsoda siralom borúlt az időben Debrecen egész társadalmára nem, kor; rang, felekezet és minden egyéb különbség nélkül! Mennyi sóhaj, mennyi áldás, mennyi könny!

Most már csöndesen nyugszik, pihen a sokat fáradott ember, sírboltjában annak a templomnak, hol drága életének legszebbik harmadát a lelkek üdvösségének munkálásában töltötte el. Nyugvó helye fölött mindennap ráemlékeznek az ájtatos hívek és könnyek között, szomorú, de édes meleg, forró érzéssel fohászkodnak: találja meg nemes életének jutalmát a jó- és nagyszívű ember az egekben s ragyogjon ott reá Őrökkön-öröké amiért annyit fáradott, – a nagy Isten dicsősége!