SZENTGYÓNÁSOM GYAKORISÁGA

Milyen gyakran gyónjak? Mindig, hiszen megtérésünk mindig időszerű, le nem zárt folyamat. Egész életünkben apró gesztusokkal és szavakkal: bocsánat, köszönöm, most már másként látom és tenném, rájöttem, beláttam, stb.

És a papnál? Valahányszor lelkiismeretvizsgálat után felismerem, hogy súlyos dologban visszautasítottam Istent életvédő és -gyarapító parancsaiban, valamint lelkiismeretem jóra, igazra és szépre ösztönző szavának ellenállva önző módon megbántottam enyéimet vagy embertársamat.

Volt idő, amikor a heti gyónást nagyon ajánlották. Volna ennek sok-sok kegyelmi gyümölcse, de nincs annyi pap már, és az életvitel is megváltozott. Az évente egyszeri szentgyónás a minimum, hogy valaki a katolikus egyház gyermekének mondhassa magát. A gyakori gyónás nagyon elősegíti a szív szükséges megtérését az irgalmasság Atyjához. Mindig meg kell szabadulnunk valamilyen bűntől, hogy eljussunk a krisztusi élet teljességére. Súlyos bűn esetén a szentségi gyónás feltétlenül szükséges, súlyos bűn hiányában pedig igen hasznos: támogatja a hívőt a tisztulásban és törekvésében az életszentségre.

A bűnbocsánat szentsége gyógyítja a lelki és akarati sebeket, megelőzi a további bukásokat, erősíti a kegyelmet, hogy a bűnbánó könnyebben le tudja győzni bűnös hajlamait, ellenálljon a kísértéseknek és gyakorolja az erényeket.