AZ ÜDVÖS ELÉGTÉTEL

A bűn kárt okoz egyénnek és közösségnek. Az okozott kárt jóvá kell tenni (például vissza kell adni a lopott holmit, helyre kell állítani a megrágalmazott testvér jó hírét, elégtételt kell adni a sértésért). Ezt már maga az igazságosság is megköveteli.

A bűn azonban megsebzi és elgyengíti magát a bűnöst, továbbá Istenhez és a felebaráthoz fűződő kapcsolatait. Miután a bűnös kiemelkedett a bűnből, még el kell nyernie a teljes lelki megerősödést és egészséget. Még kell valamit tennie, hogy jóvátegye bűneit: megfelelő módon elégtételt kell adnia. Ezt az elégtételt vezeklésnek is nevezzük.

Az elégtételnek tekintettel kell lennie a bűnbánó személyes helyzetére és lelki javát kell szolgálnia. Amennyire lehetséges, arányban kell állnia az elkövetett bűnök természetével és súlyosságával.

A magunk bűneiért vezeklünk, mások bűneiért pedig engesztelünk. A vezeklés és engesztelés segít bennünket abban, hogy hasonlóvá váljunk Krisztushoz, aki egyedül és egyszer s mindenkorra kiengesztelte bűneinket.