A húsvéti keresztelés felé haladó hittanulónak és vele az egész Egyháznak újra és újra
tudatosítania kell, hogy a keresztség megvilágosodás – az isteni kinyilatkoztatás elfogadása
által történő illuminatio. Ugyanakkor egyfajta fájdalmas elszakadás is mindazoktól, akik nem
világosodtak meg, és nem látják meg Jézusban az égből jött Emberfiát.
Még az Egyházon belül is, egy buzgó egyházközségben vagy egy szigorú kolostorban is
magányra van ítélve az, aki világosabb látásra jut a hitben. Az ilyen siessen Jézus elé.
Boruljon le előtte, tegyen hitvallást, és vele lépjen olyan közösségre, amely csendesen egyre
nagyobb világosságot fog árasztani környezetére.
Nézd Jézust: ez a szemlélés vezet be a Nagyhét s a Szent Háromnap titkába. Őt szemlélve
minden a helyére kerül és elnyeri értelmét.
Ez a néhány nap az igazi keresztény lelkigyakorlat. Olyan lélekkel kell készülnöm rá,
mintha életem utolsó Húsvétját ünnepelném itt a földön. Félre kell tennem a legnemesebb
ügyeket, legfontosabb feladatokat is, háttérbe szorítani az emberi szempontokat, és szememet
Jézusra függeszteni. Így talán azt is észreveszem, amikor a kínzások közepette rám tekint,
mint egykor Péterre, aki ettől a pillantástól újjászületett a bűnbánat könnyeiben.
