Isten kegyelméért hálával tartozunk

Miért keresel nyugodalmat, hiszen fáradozásra születtél.
Inkább a tűrésre rendezkedjél be, ne a vigasztalásra, a kereszthordozásra, ne az örömre.
A világ fiai közül is ki ne vállalná szívesen a vigasztalást meg a lélek vidámságát, ha mindig
része lehetne benne?
Hiszen a lelki vigasztalás gyönyörűségesebb evilág minden gyönyörénél, minden testi
élvezetnél.
Mert minden evilági öröm vagy csalóka, vagy rút.
Csak a lélek öröme jelent igaz és tisztességes vígságot, amit az erény ad, és Isten áraszt a
tiszták szívébe.
De ezekkel az Istentől származó vigasztalásokkal senki sem bővelkedhetik kénye-kedve
szerint, mert a kísértés ideje nem sokáig távozik.
Sok minden ellene van Isten kegyelmi látogatásának: a lélek hazug szabadsága és a túlságos
önbizalom.
Isten jót tesz velünk, amikor vigasztalásának kegyelmében részesít, de mi rosszat teszünk,
amikor nem tulajdonítunk mindent Istennek hálaadó imádságunkban.
Azért nincs is bennünk szabad folyása a kegyelem sok ajándékának, mert hálátlanok vagyunk
a kegyelemosztó Isten iránt, és nem vezetünk vissza mindent a forráshoz, amelyből
kibuggyant…

Légy hát hálás a legcsekélyebbért is, akkor méltó leszel arra, hogy többet kapjál.
Tekintsd a legkisebbet a legeslegnagyobbnak, s ami inkább megvetésre méltó, azt különleges
ajándéknak…

Aki Isten kegyelmében meg akar maradni, legyen hálás a vett kegyelemért, türelmes a
kegyelem megvonásakor.

Kempis Tamás: Krisztus követése – részletek (10.)