Erre az egyházi évre már előjegyeztethetők szentmisék a sekrestyében. Bátorítjuk a testvéreket, hogy nehéz ügyeikben, szeretteikért, a meghaltjaikért, az élő testvéreikért, a betegeikért, a hit terjedéséért, a békéért, a plébániáért, a papi hivatásokért vagy éppen hálaadásunk kifejezéseként éljenek egyházunknak ezzel a régtől javasolt gyakorlatával, ami a kegyelemközvetítés és a miséhez való személyesebb kapcsolódás kiemelkedő formája.

Az Ars-i plébánosnak (Vianney Szent Jánosnak, a plébánosok védőszentjének) van egy szép tanúságtétele a mise értékéről:

“Gyermekeim, egy jólelkű papot egyszer az a szomorúság érte, hogy elveszítette barátját, akit gyöngéden szeretett. Sokat imádkozott barátja lelkének nyugalmáért.

Egy napon Isten megmutatta neki, hogy a barátja a tisztítótűzben van, és borzalmasan szenved. A szent pap a lehető legnagyobb áldozatot akarta adni barátja mielőbbi üdvözüléséért, így a misén az Oltáriszentséget ajánlotta fel érte. Az átváltoztatás pillanatában kezébe vette az ostyát, és így szólt: “Szent és Örök Atya, csináljunk egy cserét; Önnél van barátom lelke a purgatóriumban, nálam pedig Fia szent Teste. Irgalmas, jó Atyám, engedje ki a barátomat, én pedig Önnek ajándékozom Fiát passiója és engedelmes kereszthalála minden érdemével együtt.”

A jó pap kérése meghallgattatott. Amikor a magasba emelte az Oltáriszentséget, meglátta barátja dicsőségben ragyogó lelkét, amint felment a Mennyországba: Isten elfogadta a cserét.

Gyermekeim, ha ki akarunk szabadítani a purgatóriumból egy számunkra drága lelket, tegyünk ugyanígy. Ajánljuk fel az Atyának az Oltáriszentség által, szeretett Fiát, halála és kínszenvedése minden érdemével. Isten nem tudja majd visszautasítani a kérésünket.”