Az Úr Jézus így beszél tanítványaihoz: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki
sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismertetek volna, Atyámat is ismertétek
volna; de mostantól fogva ismeritek és látjátok őt. Fülöp így szólt hozzá: Uram, mutasd
meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk. Jézus így felelt: Már oly régóta veletek
vagyok, és nem ismertél meg engem? Fülöp, aki engem lát, Atyámat is látja. Az Atya
megközelíthetetlen fényességben lakozik, és lélek az Isten, és Istent soha senki sem látta.
Ezért csak lélekben látható, mert a lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. De a
Fiút se látja senki másként, mint az Atyát, mert hiszen egyenlő az Atyával, sem másként,
mint a Szentlelket. Mindazok tehát, akik a mi Urunkat Jézust csak embersége szerint
látták és nem látták őt lelke és istensége szerint, és nem hitték róla, hogy Isten valóságos Fia,
elkárhoztak. Hasonlóan azok is, akik látják ugyan a szentséget, mely az oltáron a pap
kezében az Úr szavai által a kenyér és bor színében megszentelődik, de nem látják lelke és
istensége szerint és nem hiszik róla, hogy az valósággal a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges
teste és vére, elkárhoznak. Hiszen maga a Magasságbeli tanúsítja: Ez az én testem és
vérem, az én új szövetségemé [mely sokakért kiontatik]; és: aki eszi az én testemet és
issza az én véremet, annak örök élete van. Tehát az Úrnak híveiben lakozó lelke az, aki
veszi az Úr szentséges testét és vérét; mindenki más, akiben nincs ebből a lélekből, és
mégis venni merészeli a szentséget, ítéletét eszi és issza.
Nos tehát emberek fiai, meddig lesztek még nehéz szívvel? Miért nem ismeritek
meg az igazságot és miért nem hisztek Isten Fiában?

http://www.ppek.hu/konyvek/Assisi_Szent_Ferenc_muvei_1.pdf, 5. oldal