Kétségtelenül megváltoztak a történelmi, társadalmi körülmények, ezért a kérdés ma így hangzik: hogyan tudják követni a papok az arsi plébánost a globalizált világban? A mai világban, amelynek egyre kevesebb érzéke van a szent iránt, fennáll annak a veszélye, hogy elvész a papság katolikus értelmezése. A papság teológiai és lelkipásztori értelmének megközelítésében két, sokszor egymásnak ellentmondó értelmezés uralkodik: az egyik a társadalmi szerepvállalás, a szolgálat felől vizsgálja a papságot; a szentségi-ontológiai megközelítés pedig a pap szolgálatának a lényegét az Istentől rábízott küldetésében látja, az igehirdetés szolgálatában.

A két megközelítés nem áll ellentétben egymással – hangsúlyozta Benedek pápa –, hanem ahogy a II. Vatikáni Zsinat tanítja: „A papok – mivel a maguk mértéke szerint az apostolok hivatalában részesednek – Istentől kegyelmet kapnak arra, hogy az evangélium hirdetésében fáradozva Krisztus Jézus szolgái legyenek a nemzetek között, hogy a nemzetek áldozata a Szentlélektől megszentelt kedves ajándékká legyen. Isten népét ugyanis az evangélium apostoli hirdetése hívja és gyűjti egybe, így mindazok, akik ehhez a néphez tartoznak, mivel a Szentlélek megszenteli őket, önmagukat adják oda ‘élő, szent, Istennek tetsző áldozatul’ (Róm 12,1).

A papok szolgálata által a hívők lelki áldozata egyesül Krisztusnak, az egyetlen közvetítőnek áldozatával, melyet a papok keze az egész Egyház nevében vérontás nélkül és szentségi módon a szentmisében fölajánl egészen addig, amíg az Úr el nem jön” (Presbyterorum ordinis, 2).

“Milyen félelmetes is papnak lenni! Milyen siralomra méltó a pap, amikor a misét közönséges dologként mutatja be! Milyen szerencsétlen egy pap benső lelki élet nélkül!” (Vianney Szent János)

https://www.magyarkurir.hu/hirek/xvi-benedek-papa-katekezise-papsag-evenek-jelentosegerol – részletek