Húsvéti hittel

Az apostolok közül egyedül János, a szeretett tanítvány lelkében születik meg a húsvéti hit anélkül, hogy látta volna a föltámadt Krisztust. Miért? Mert egyedül ő nyert beavatást Szűz Mária hitébe. A tanítványok közül csak ő állt ott a kereszt alatt. Hallotta az Úr utolsó rendelkezését: „Asszony, íme a te fiad!” – „íme, a te anyád!”, Evangéliumában fontosnak tartja megjegyezni, „hogy attól az órától fogva magához vette őt a tanítvány”. Ez azt jelenti, hogy János az elkövetkező órákat, napokat a Szűzanyával együtt töltötte: azzal, akinek egész Izraelből, sőt az egész emberiségből egyedül volt Isten tetteihez méltó méretű hite, amikor az angyali üdvözletkor meghajolt az Isten mindenhatósága előtt, elfogadva, hogy férfi közbejötte nélkül, a Szentlélek erejéből foganja Krisztust.

Egyedül ő volt a megtestesülés tanúja, a fogantatás pillanatától kezdve. Egyedül ő tudta, hogy szüzességének teljes ragyogásában foganta és hozta a világra az Üdvözítőt. Ő az a boldog ember, aki hitt mindannak beteljesedésében, amit Isten mondott neki. Hitt a teremtő Istenben, akár az élővilág és az egész univerzum törvényeinek ellenére is. Ő volt az, aki az újszülött Krisztust pólyába takarta és jászolba fektette. Tudta, hogy Krisztus nem evilágból való, de a világba jött, annyira, hogy leplekbe lehet csavarni, és jászolba lehet fektetni. E tudása kimondatlanul is magában foglalta annak ismeretét, hogy Jézus egykor visszatér oda, ahonnét jött: az örökkévaló Atyához, és így szabad lesz a leplektől, melyek a teremtett világ zárt rendszerű törvényeit jelképezik.

A hit születése a látás által – részlet