Szent Józseffel és Szűz Máriával Gábor főangyal közölte, hogy a megtestesült Igének, az emberi nem Megváltójának a Jézus nevet kell adni. „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” (Mt 1,20–21)

Szent Péter szerint: „… mert más név nem is adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kell” (ApCsel 4,12). Szent Pál pedig azt tanítja, hogy “neve fölötte áll minden névnek” (Fil 2,9), hiszen Isten nevével azonos tisztelet illeti meg.

Assisi Szent Ferenc nyomán Sienai Szent Bernardin és Kapisztrán Szent János sokat fáradozott e névnek a megünnepléséért. 1457. július 22-én, Nándorfehérvárnál, a keresztény sereg, ajkán Jézus nevével, zászlóján a Jézus-monogrammal (IHS, Iesus Hominum Salvator, ‘Jézus, az emberek Üdvözítője’) aratott győzelmet a törökök fölött. 

Jézus szent neve zsolozsmáját XIII. Ince pápa 1721-ben az egész Egyházra kiterjesztette. Az ünnepet Szent X. Piusz pápa január 2-ára vagy az azt követő vasárnapra helyezte. Az ünnep 1969-ben kimaradt a naptárból, azóta azonban újra visszakerült, melyen a szentmise és a zsolozsma mellett litániáját is különös buzgósággal imádkozzuk.

Jézus nevére épül a keleti egyház Jézus-imája: „Uram Jézus Krisztus, élő Isten fia, könyörülj rajtam, bűnösön!”

(Jézus Szent neve – részletek)