A családok manapság a karácsonyfa alatt kezdik meg a Karácsony ünneplését. Először ádventi énekeket éneklünk (pl. Ó Jöjj, ó jöjj, Üdvözítő 1–2. versszak, vagy Serkenj lelkem 1–2. versszak). Ezután valaki Izaiás jövendölését olvassa:

„A nép, amely sötétségben járt, nagy fényességet lát. Azoknak, akik a hlál árnyékának tartományában éltek, fényesség támad. Gyermek születik nekünk, és Fiú adatik nekünk, és a fejedelemség az ő vállán lesz. És ez lesz az ő neve: Csodálatos, Tanácsadó, Erős Isten, a jövendő korszak Atyja, a Békesség Fejedelme.”
R. Istennek legyen hála!

Folytatjuk az előbb megkezdett éneket, majd a karácsonyi evangéliumot olvassuk (Lk 2), vagy az ünnephirdetést énekli a család egyik tagja. Ezután gyújtjuk meg a karácsonyfa és a betlehem fényeit, majd néhány karácsonyi ének következik (a gyermekek egyenként is énekeljenek a kis Jézus örömére), végül a családfő könyörgést mond:

Isten, ki ezt a szent éjszakát az igaz Világosság fölragyogásával fénylővé tetted: add meg, hogy amint most e világosság titkát szemléljük a földön, úgy annak örömeit is megízlelhessük majd a mennyben. Ki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké.
R. Ámen.

A családtagok boldog ünnepet kívánnak egymásnak és átadják ajándékaikat.

(http://nepenektar.hu/idoszak/karacsony/liturgia/23/paralit/146/karacsonyi-gyertyagyujtas)

A karácsonyi időszakban általában nem tartunk külön ájtatosságot. Leghelyesebb ilyenkor a karácsonyi vesperást énekelni minél többször. ha valamely napra litánia esne, a Jézus neváről szólót kell mondani. A szentolvasóból lehetőség szerint az örvendetes titkokat imádkozzuk.