A katolikus tanításból tudjuk, és hittel valljuk, hogy a szentmisében jelenvalóvá válik Krisztus Urunk golgotai keresztáldozata. Ebben a keresztáldozatban tökéletesen megvalósul az emberek megváltása és az Atya megdicsőítése, és ezt a dicsőséget az Atya minden egyes – akarata szerinti – szentmisében tökéletesen megkapja Krisztustól. Minden Isten akarata szerinti szentmise ugyanaz a golgotai tökéletes áldozat, amelyben Krisztus, a Misztikus Test feje bemutatja a tökéletes és végtelen értékű áldozatát, amellyel megtörtént a megváltásunk.

De ha a golgotai áldozatban egyszer már tökéletes engesztelő áldozatot mutatott be az Isteni Bárány, miért van szükség a szentmisére? Miért kell jelenvalóvá tenni minden korokban ezt a tökéletes áldozatot?

Mondhatjuk – és joggal tesszük-, hogy a szentmisében Isten végtelen szeretete nyilvánul meg, mert így minden korok embere nem pusztán a történelemkönyvek lapjairól értesül Krisztus megváltó áldozatáról, hanem személyes résztvevője lehet az eseményeknek. Mindannyian lehetőséget kapunk arra, hogy személyesen ott legyünk a Golgotán Krisztus tökéletes áldozatán. És ebben nem különbözünk a legtöbb apostoltól, hiszen egy kivételével ők sem voltak ott a Golgotán, ők ugyanúgy a szentmisében élhették meg a megváltás központi eseményét, mint mi. De azt is tudjuk, hogy a Golgotán jelenlévő tömegből nem vált javára mindenkinek a keresztáldozaton való részvétel, és ezt megerősítheti saját tapasztalatunk is, mert látjuk, hogy a szentmisén való részvétel sem válik javára mindenkinek.

A Jelenések könyvének 8. fejezetében olvashatunk az angyalról, aki mindegyik szent imádságából tett az arany oltárra, amely Isten trónja előtt áll (Jel 8,3). Minden szent imádsága nyilvánvalóan a szentek egész életének minden imádságát magába foglalja, de ezeket a sorokat az Egyház mégis mindig különösen is a szentmisére vonatkoztatta: az átváltoztatás után ugyanis erre a mennyei jelenetre utaló könyörgéssel fordul a pap Istenhez, kérve, hogy szent angyalával vitesse ezeket szent oltárára, hogy „elteljünk minden mennyei áldással és kegyelemmel”.

A tevékeny részvétel és a szentmise vágyott gyümölcsei – részlet