Valóban hiszik még mindig a katolikusok a valóságos jelenlétet?
Athanasius Schneider püspök megrendítő és igaz gondolatai a kézbe áldozásról és a katolikus hittel való összefüggéséről:
Egy kazahsztáni vallásközi találkozón, amelyen részt vettem az egyes vallások legszentebb valóságairól beszélgettünk. Egy imám azt mondta, hogy a muzulmánok számára a legszentebb dolog a Korán könyve arab nyelven, és a következő szavakkal húzta alá állítását: Az istengyalázás aktusa lenne, ha valaki mosatlan kézzel merészelné érinteni az arab nyelvű Koránt.
Amikor ezt a kijelentést hallottam, spontán módon megjelent szemeim előtt a kézbeáldozás, amelyet szinte bármilyen egyértelműen szakrális gesztus nélkül és természetesen előzetes kézmosás nélkül fogadnak. Ez a magatartás világszerte szabálynak számít a katolikus templomok nagy többségében. Elképzeltem a következő lehetséges szituációt: ha ez a jámbor imám egyik napon véletlenül belépne egy katolikus templomba, ahol a szentáldozást közvetlenül a hívek kezébe szolgáltatják ki, akik egy gyorsan haladó sorban közelednek, megkérdezhetné: „Mi ez a kis fehér kenyér?” Egy katolikus válaszolná: „Ez Krisztus.” A muzulmán nem érti: „Ez bizonyára csak egy jel vagy Krisztus szimbóluma.” De a katolikus ellentmondana: „Nem, ez nem csak egy szimbólum vagy egy szent tárgy. Ebben valóságosan jelen van Krisztus.”
A muzulmán tovább erősködne: „Krisztus bizonyára csak lelkileg vagy szimbolikusan van jelen benne.” A katolikus ismét tagadná: „Nem, Krisztus valóságosan és ténylegesen jelen van Testének és Vérének szubsztanciájában, lelkével és teljes istenségével.” A muzulmán ismét kérdezné: „Akkor tehát hitetek szerint ez a kis kenyérdarab számotokra a ti Istenetek és az, aki a legszentebb?” „Igen”, helyeselne a katolikus, „ez a kis kenyér valóban a mi élő Istenünk személyesen emberi Testével és Vérével, és nemcsak egy szent tárgy, mint a ti Koránotok.”
A muzulmán azonban mondaná: „Ha ti a ti Isteneteket, aki számotokra a legszentebb, ilyen banális módon kezelitek, akkor nem hisztek benne. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy tényleg meg vagytok győződve arról, amit az imént állítottatok.”
(Részlet Athanasius Schneider: Dominus Est c. könyvéből)
