A 2021. február 14-i vasárnapon a szentmisében Géczy István kántorunkért imádkoztunk, csatlakoztunk hálaadásához, és mise végén köszöntöttük 70. születésnapja alkalmából őt, aki 55 éve szolgál templomunkban.
Erre az alkalomra testévre, Erzsébet nővér, akitől 55 évvel ezelőtt átvette a kántorságot, és aki azóta is segíti őt a hívek szolgálatában, összehívta az énekkart és István zenész barátait, és énekükkel, orgonamuzsikával tették ünnepélyessé ezt a szentmisét.
A karnagy Dr. Kiss Csaba Márton főiskola docens, az orgonista pedig Sárosi Dániel orgonaművész volt. Kezdetre Halmos László: Minden földek, Istent dicsérjétek (97. zsoltár) kezdetű kórusművét énekelték, hiszen István egész élete és kántori szolgálata Isten-dicséret.
A szentmise többi részében a kórus vezetésével a hívek zengték a könyörgéseket és dicsőítéseket – a Szent vagy-ot az angyalokkal és a szentekkel közösen. Áldozáskor István kedvenc kórusművét: J. S. Bach: 43. kantátájának záró-korálját énekelte magyarul a kórus orgonakísérettel.
A Hívek könyörgésében hálát adtunk Istennek István életéért és azokért a képességeiért, amelyekkel Isten megajándékozta őt, és amelyeket az Ő dicsőségére és szent népe szolgálatára kamatoztatott. Megköszöntük, hogy általa jelen van és munkálkodik közöttünk. Áldását kértük rá és családjára: segítse őket, hogy egyre hasonlóbbá váljanak Jézus Krisztushoz, és az Ő szeretetét vigyék környezetükbe!
A szentmise végén az énekkar és a képviselőtestület tagjai: a Varga-házaspár köszöntötte, és egy virágcsokor kíséretében átadta az egyházközség szellemi ajándékát: egy gyönyörű emlékalbumot, amelyben Bancsi Zoltán plébániai kormányzó atya összegyűjtötte a családtagok, barátok és az egyházközség híveinek egy-egy kedvenc énekét és a hozzá fűzött gondolatait, jókívánságait.
Majd Sárosi Dániel tolmácsolásában megszólalt István kedvenc Bach-korálja a 147. kantátából: Jesus bleibet meine Freude (Jézus maradjon az én örömöm), a kórus pedig elénekelte az Ároni áldást Dr. Kovács Szilárd Ferenc orgonaművész – István barátjának – orgona-kíséretes megzenésítésével.
A kántor úr válaszában megemlítette, hogy ez valóban meglepetés volt számára, mert élőben most hallotta először ezt az Ároni áldást. Hangsúlyozta, hogy a köszönet elsősorban Istennek szól, aki ennyi évig adott életet, erőt neki. Aztán a családjának, akik mindenben segítették. Úgy gondolja, hogy érdemtelen mindarra, amit most kapott, mert az evangéliumi szolgával vallja, hogy csak azt tette, ami a kötelessége volt. „Számomra a hívek közösségétől az a legnagyobb ajándék, hogy együtt énekelnek velem, és én ezt most ebben a formában is megköszönöm. Ebben a városban az egyik olyan templom ez, ahol a legszebben és a legtöbben énekelnek a hívek a liturgián, a miséken. Ezt köszönöm, és kérem továbbra is a kedves testvérektől” – zárta szavait.
Zoltán atya is háláját fejezte ki mindazoknak, akik énekeltek, zenéltek és közreműködtek az emlékkönyv készítésében.
A szentmise végén Sárosi Dániel orgonaművész Krebs: Fúgáját játszotta, melyben az ünnepre való tekintettel megszólaltatta a trombitákat.
Végül Erzsébet nővér egy kis képecskével ajándékozta meg a zenészeket és a kórustagokat, amelyre Bach 43. kantátájából írt egy mondatot: „Hogyan dicsérjelek téged, Jézus, aki meghaltál érettem? Az egész éltem legyen a háladal tenéked!” Ez a mondat és ez a kis kép emlékeztetni fogja őket Pista bácsira, akinek életpéldája erősíti és bátorítja őket, hogy életükkel dicsőítsék meg Istent.
A szentmise után a hívek megtekintették az emlékalbumot, személyesen is köszöntötték a kántor urat, és fényképezték családjával együtt, hiszen jelen voltak gyermekei, unokái és testvérei.
Ezért a szép ünnepért és értékes ajándékért elsősorban Bancsi Zoltán atyának mondunk köszönetet, aztán Erzsébet nővérnek, aki segített az emlékalbum anyagának összegyűjtésében, az énekkar és a közreműködők megszervezésében, az énekek kiválasztásában, továbbá mindazoknak, akik elküldték kedvenc éneküket és jókívánságaikat az emlékalbumba, vagy bármilyen módon hozzájárultak az ünnephez, a köszöntéshez. Örültünk minden jelenlevőnek, akikkel együtt dicsérhettük Istent, hiszen az egész egyházközség szereti, tiszteli és becsüli a kántor urat, aki ragaszkodik ehhez az egyházközséghez, és a kántorságon kívül is mindenben szolgálja a híveket.
egy énekkari tag
