Jóságát ugyan mivel bizonyíthatta volna jobban, mint éppen azzal, hogy az én emberi testemet vette magára?  Mi mutatná meg jobban az ő irgalmasságát, mint az, hogy magára vette emberi nyomorúságunkat?

Vajon mi bizonyítaná jóságának teljességét, mint az, hogy Isten Igéje érettünk oly törékennyé lett, mint a fű?

Ebből meg kell értenie az embernek, hogy Isten mennyire törődik vele; tudnia kell ebből, hogyan gondolkozik róla, és mit érez iránta Isten.

Oh, ember, ne azt emlegesd hát, hogy mit kell szenvedned, hanem azt, hogy Ő mit szenvedett érted.

Amit érted tett, és abból, amivé érted lett, ismerd föl, hogy az emberszeretetéből neked megjelent az ő jósága.

Milyen különlegesen nagy és nyilvánvaló az Isten jósága és emberszeretete! És milyen nagy jóságról tett bizonyságot Isten, amikor az emberi természetet az istenivel egyesítette!

(Szent Bernát)