<<< teljes nagyheti családi liturgia
A Nagyhét első három napja
Nagyhétfő:
Napi elmélkedés
- Bevezető imádság:
„Fölséges és dicsőséges Isten! Világosítsd meg szívünk sötétségét. Adj nekünk igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet; érzéket, és értelmet, hogy megtegyük a te szent és igaz parancsodat” (Assisi Szent Ferenc)
- Lelki olvasmány elolvasása:
Mária pedig fogott egy font igazi, drága nárduszolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölgette azt.
Jézusra nézni, Őt szemlélni – ez vezet be a Nagyhét és a Szent Háromnap titkába. Ismét Máriától kell tanulnunk, aki újra csak példát ad nekünk, hogyan figyeljünk az egy szükségesre. Az ő ingyenes, pazarlóan nagylelkű szeretete méltó egyedül ahhoz a túláradó tékozló szeretethez, amelyet Isten Fia irántunk tanúsított. Az ő csendes, háttérbe húzódó, ugyanakkor ünnepet rendező lelkülete illik ahhoz a misztériumhoz, amelynek megünneplésére készülünk. S az ő tiszteletteljes, alázatos hódolata jár annak, aki áldozat lett értünk, hogy elvegye bűneinket.
Ez a néhány nap az igazi keresztény lelkigyakorlat. Olyan lélekkel kell készülnünk rá, mintha életünk utolsó Húsvétját ünnepelnénk itt a földön. Félre kell tennünk a legnemesebb ügyeket, legfontosabb feladatokat is, háttérbe szorítani az emberi szempontokat, és szemünket Jézusra függeszteni.
Új evangelizációról beszélünk és a sokféle ínségről, amelyet nem nézhetünk tétlenül. Közben megfeledkezünk arról, hogy mindenekelőtt önmagunk evangelizációjára kell gondot viselnünk, s erre nincs jobb alkalom, mint az Urunk, Jézus Krisztus szenvedésének, halálának és feltámadásának misztériumaiban való elmélyülés. Júdás esete figyelmeztet arra, hogy a szegények ügyének felkarolása könnyen puszta ürüggyé válhat, ha csupán a szegényeket nézzük, és nem Jézust. Csak az, aki őt szemléli, láthatja meg jól az emberi ínséget is, mert benne látja a szegényeket, s őt látja bennük. Csak az ismerheti fel a szegényekben Krisztust, aki már elég sokat szemlélte őt kizárólagos figyelemmel, mint oly sokan a szentek közül.
Urunk Jézus, ne hagyd, hogy becsapjuk magunkat: hogyan is hirdethetnénk szóval és tettel, egész életünkkel az evangéliumot, ha nem hagyjuk, hogy előbb bennünket járjon át szívünk mélyéig? Mit is tudnánk adni a szegényeknek, a szenvedőknek, a hitetleneknek, ha érzéketlenül megyünk el hitünk legmélyebb titkai mellett? Add kegyelmedet, hogy a most következő napokban szívünk és értelmünk teljes figyelmével Téged szemléljünk, s majd csak a húsvéti misztérium által újjászületve induljunk hirdetni a Te halálodat és feltámadásodat.
- Csönd, alatta elmélkedés a hallott szövegről
- Megosztás
- Befejező imádság:
„Urunk Krisztus, aki szenvedésedben és halálodban megmutattad nekünk irántunk való felmérhetetlen szeretetedet, hálát adunk neked e végsőkig való szeretetért! Ó kegyességgel teli Főpap, aki véred által újra megnyitottad a szentek szentjének kapuit, s aki szüntelenül közbenjársz érettünk: tiéd minden dicséret és minden dicsőség mindörökké. Ámen.”
Étkezési imádság:
Étkezés előtt: (a kereszt felé fordulva)
E (előimádkozó): Imádunk téged Krisztus és áldunk Téged!
M (mindenki): Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
E: A megváltó szent kínhalál, melyben a föld üdvöt talál
M: Adjon Urunk most békülést, szívünk vágyának enyhülést.
E: Tápláljanak szent titkaid, ihlessenek vércseppjeid.
M: Lelkünknek mélye teljen el, szenvedésed emlékivel.
E: Háromságos nagy Istenünk, dicsérnek téged mindenek.
M: Kiket megvált a Szent Kereszt: vezérelj minket szüntelen. Ámen.
Étkezés után:
E (előimádkozó): Úgy szerette Isten a világot
M (mindenki): Hogy egyszülött Fiát adta érte.
E: Hálát adunk neked, Istenünk
M: Szereteted adományaiért.
E: Áldj meg és őrizz meg minket, add, hogy bűntelen szívvel jussunk el Húsvét ünnepére.
M: Ki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké. Ámen.
Napi előkészület
A jól rajzoló gyermek rajzolja egy kemény papírra a keresztre feszített Jézust. A rajzot körül nyírva ragasszuk a keresztre. A keresztet az édesanya és a lányok által készített lila vagy sötétkék lepellel borítsák be, és maradjon így a nagypénteki liturgiáig.
