Beszámoló: Biciklitúra a Tisza-tónál

2015. május 9-én a Szent István templom híveinek egy kisebb csoportja (18 elszánt résztvevő) körbekerékpározta a Tisza-tavat — hálaadásképpen a teremtés javaiért és megváltásunk minden ajándékáért.

A nap reggel 7 órakor indult a szentmisével, majd utána kb. háromnegyed 8-kor útra keltünk autókkal (még nem biciklivel), hogy egymás társaságát élvezve, beszélgetve, egy kicsit elszakadva a városi légkörtől teljesítsük a közel 70 km-es távot.

Az odafelé úton már nagy örömet okozott nekem az, hogy utunk a Hortobágy gyönyörű és kietlen pusztái mellett vitt. Nemsokára megérkeztünk Tiszafüredre, ahol járművet váltottunk, és 930 óra körül egy közös ima után Zoltán atya vezetésével kezdetét vette a túra. A tempó nem volt gyors, de mindannyian tudtuk, nem a sebesség a lényeg, hanem az, hogy jól érezzük magunkat, és gyönyörködjünk az Istentől csodálatos környezettel megáldott Tisza-tóban. Az út során sok más kerékpározóval találkoztunk, mivel egy Tisza-tó kerülő versenyt is pont e napon rendeztek meg kb. 1500 résztvevővel az hazánk minden tájáról.

Tekerés közben többször is megálltunk, pihenőt tartottunk, így nem fáradt ki nagyon a csoport egyetlen tagja sem. Kiskörénél megtekinthettük a nemrég átadott Európában egyedülálló ökológiai hallépcsőt, ami egy plusz érdekesség volt számunkra. A déli 12 óra Tiszanána kikötőjében ért bennünket, így a húsvéti Mária-antifóna imádkozásával köszöntük meg megváltásunkat.

Az ebédre hozott szendvicseket Abádszalók kikötőjénél fogyasztottuk el. Utunk vége felé Tiszaörvény kicsi, de annál szebb templomában imádkoztuk el a lorettói litániát. Tiszafüredre sok élménnyel gazdagodva értünk be, majd a tervezettnél 1 órával hamarabb érkeztünk meg Debrecenbe este 6 óra körül. Kirándulásunkat egy közös imával zártuk.

Nagy hálával tartozunk a Mindenhatónak, hogy mindenki épségben hazaért, és az időjárás is tökéletes volt egész nap a biciklizéshez. Zoltán atyának is nagyon köszönjük, hogy lehetővé tette számunkra, hogy egy ilyen gazdagító élményben lehetett részünk!

Salánki Péter

« A 12 »