2018. májusában részt vehettünk négyen unokatesók a csíksomlyói zarándokúton.

Váratlanul ért minket a lehetőség. Az egyházközségünkben kérdezték meg tőlünk, hogy van-e kedvünk elmenni. Egyikünk sem volt még zarándoklaton, így úgy gondoltuk miért nem menjünk el.

A Boldogasszony zarándokvonattal indultunk el kora reggel. 12 órát utaztunk. A hosszú út alatt gitároztunk, énekeltünk, új barátokra tehettünk szert. A táj gyönyörű volt.

Sok városban köszöntöttek minket, étellel és jó szóval fogadtak. Kolozsváron népviseletbe öltözve kalotaszegi táncokat táncoltak a fiatalok. Marosvásárhelyen is több százan vártak ránk. Szem nem maradt szárazon. Hihetetlenül nagy szeretettel fordultak felénk, és országunk felé. Ott sikerült átéreznünk milyen rossz lehet nem a saját országodban élni. Késő este Gyergyószentmiklósra érkeztünk. Másfél órás késésünk ellenére is százak sokasága várt minket az állomáson zenekarral köszöntve. A szállásunk itt volt a Salamon Ernő Kollégiumban.

Pénteken reggel elindultunk Csíkszeredára, ugyanis Gyergyószentmiklósról egy óra vonatútra volt. A keresztútra mentünk a csíksomlyói domboldalon. Nagy meglepetésünkre egy 92 éves bácsi is feljött a köves és meredek dombon. Elcsendesedtünk, éreztük, hogy Isten mennyire szeret bennünket. Ezután szabad programot kaptunk, nézelődtünk, a csíkszeredai templomba is bementünk. Számunkra ekkor derült ki, hogy Csíksomlyó Csíkszereda városához tartozik. Estére visszamentünk a szállásra, vacsoráztunk, elcsendesedtünk.

Szombaton hajnalban keltünk, átutaztunk Csíkszeredára, ahol a vasútállomástól zarándokoltunk a Csíksomlyói domboldalra. Nyolc óra körül indultunk, fél tizenegy után értünk oda. Bámulatos volt látni a rengeteg sok embert, akik összegyűlnek azért, hogy együtt lehessünk. Az anyaország iránti szeretet és megbecsülés sokkal fontosabb számukra, mint az anyaországban élő magyarok számára. Több tízezren gyűlnek össze erre az eseményre minden évben. A 451. Búcsú jelmondata: “Legyen nekem a Te igéd szerint”. Mariann Adam szerzetes nagyon szép beszédet mondott a szentmise alatt. A szertartás végén eleredt az eső, de enélkül nem lett volna teljes a nap. Ezután szabadon lesétálhattunk a vasútállomásra, ekkor már nagyon el voltunk fáradva. A vonat visszaindult, este még beszélgettünk, gitároztunk egy kicsit.

Másnap reggel 8 órakor Gyergyószentmiklóson részt vettünk egy misén, majd 11 órakor indult haza a vonatunk. A visszaút rövidebb volt, szintén lehetőségünk volt imádkozásra, elcsendesedésre, a barátságok megerősítésére.

Csak hálásak lehetünk az Istennek, hogy egy ekkora ajándékot kaphattunk az élettől, hogy eljuthattunk erre a fantasztikus helyre. Véleményünk szerint minden magyarnak érdemes legalább egyszer elmennie erre az útra. Kívánom, hogy mindenki tapasztalja meg ezt a csodálatos élményt, és érezhesse, hogy Isten mennyire odaadóan szeret bennünket! Kitartás!

Baji Eszter
Baji Gergely
Gyarmati Andrea
Takács Hunor