A log\u00f3ban szeml\u00e9lhet\u0151 jelenet egy mandorl\u00e1ban helyezkedik el, amely az \u00f3kereszt\u00e9ny \u00e9s a k\u00f6z\u00e9pkori ikonogr\u00e1fi\u00e1b\u00f3l ismert mot\u00edvum; Krisztus isteni \u00e9s emberi term\u00e9szet\u00e9re utal. A h\u00e1rom ov\u00e1lis, koncentrikus k\u00f6r a k\u00e9k sz\u00ednt\u0151l a majdnem feket\u00e9ig bel\u00fclr\u0151l kifel\u00e9 fokozatosan vil\u00e1gosodva jelenti: a) Isten miszt\u00e9rium\u00e1nak \u00e1thatolhatatlans\u00e1g\u00e1t. b) A s\u00f6t\u00e9tebb sz\u00ednek m\u00e9lys\u00e9ge utal a mindent megbocs\u00e1t\u00f3 atyai szeretet v\u00e9gtelens\u00e9g\u00e9re. c) Krisztus megv\u00e1lt\u00f3 tett\u00e9re utal, aki kiviszi az embert a b\u0171n \u00e9s a hal\u00e1l \u00e9jszak\u00e1j\u00e1b\u00f3l. d) A vil\u00e1g f\u00e9ny\u00e9nek m\u00e1r nincs \u00e9rtelme, mert az egyetlen f\u00e9ny Krisztus, aki ott ragyog az emberis\u00e9g sz\u00edv\u00e9ben.<\/p>\n
Rupnik atya az ezer \u00e9vvel ezel\u0151tt \u00e9lt kereszt\u00e9ny m\u0171v\u00e9szek \u00e1ltal meghat\u00e1rozott szab\u00e1lyok alapj\u00e1n v\u00e1logatta a sz\u00edneket a mozaikhoz. A v\u00f6r\u00f6s a v\u00e9r, az \u00e9let \u00e9s Isten sz\u00edne; a k\u00e9k az ember sz\u00edne, az egyetlen teremtm\u00e9ny\u00e9, aki k\u00e9pes az \u00e9gre tekinteni; a feh\u00e9r a szenth\u00e1roms\u00e1gos \u00e9letet t\u00fckr\u00f6zi vissza; a z\u00f6ld a teremtett vil\u00e1got jelen\u00edti meg; a fekete pedig az \u00e9jszak\u00e1t \u00e9s a hal\u00e1lt. Krisztus feh\u00e9r, mert dogmatikai szempontb\u00f3l a pokolba Krisztus lelke, szellemi \u00e9lete sz\u00e1ll al\u00e1, a teste fent marad a s\u00edrban. A f\u00e9ny, vagyis a Fi\u00fa \u00f6r\u00f6k \u00e9lete sz\u00e1ll al\u00e1.<\/p>\n
\u00c1d\u00e1m alakja, akit a v\u00e1ll\u00e1n visz, eredetileg z\u00f6ld sz\u00edn\u0171 volt, az aranyoz\u00e1ssal azonban \u00faj sz\u00ednt kapott, amely nem z\u00f6ld, de nem is teljesen arany: a megv\u00e1lt\u00e1s, a megszentel\u0151d\u00e9s \u00fatj\u00e1n halad\u00f3 emberis\u00e9get jelen\u00edti meg.<\/p>\n
Nemcsak a sz\u00edneket v\u00e1lasztotta ki a m\u0171v\u00e9sz az \u0151si hagyom\u00e1ny alapj\u00e1n. A rajz k\u00f6z\u00e9pkori jellege, az arcok \u0151skereszt\u00e9ny m\u0171v\u00e9szetre jellemz\u0151 merevs\u00e9ge arr\u00f3l \u00e1rulkodik, hogy posztmodern szellemben alkotott. A m\u0171v\u00e9sz meglep\u0151 magyar\u00e1zatot adott erre: \u201eV\u00e9get \u00e9rt egy korszak, a moderns\u00e9g kora, amely a renesz\u00e1nszt\u00f3l sz\u00e1zadunkig tartott. Az \u00faj korszak ism\u00e9t organikus korszak lesz. A kritika, az \u00e9sz, az intellektus, az egyetem, a kutat\u00e1s ideje ut\u00e1n most ism\u00e9t elj\u00f6n az \u00e9let ideje. Azokban a t\u00f6rt\u00e9nelmi korokban, amelyekben az els\u0151bbs\u00e9g az \u00e9let\u00e9, a kult\u00fara mindig szimbolikus, k\u00f6lt\u0151i, metaforikus: ebb\u0151l emelkedik ki az \u00e9let.\u201d<\/p>\n
Rupnik atya szerint Ferenc p\u00e1pa maga is megtestes\u00edti a posztmodern kornak ezt az \u00e9let fel\u00e9 val\u00f3 nyitotts\u00e1g\u00e1t. Az ember kiszabadul az absztrakci\u00f3k \u00e9s az intellektualiz\u00e1l\u00e1s labirintus\u00e1b\u00f3l. Ferenc p\u00e1pa m\u00e9lys\u00e9gesen emberi szavaib\u00f3l \u00e9s gesztusaib\u00f3l az evang\u00e9liumi irgalmas atya k\u00e9pe rajzol\u00f3dik ki \u2013 hangs\u00falyozza Rupnik \u2013, a J\u00f3 P\u00e1sztor\u00e9, aki nem m\u00f3dszerek \u00e9s gondolatok k\u00f6r\u00fcl forog, hanem odafordul az emberekhez. \u201eP\u00e1pas\u00e1ga m\u00e1r az \u00faj korszak r\u00e9sze, nem a r\u00e9gi\u00e9, az \u00fajdons\u00e1g pr\u00f3f\u00e9ci\u00e1ja. Gesztusai \u00f6nmagukban is szimbolikusak, a teol\u00f3gia nemes \u00e9rtelm\u00e9ben. Az isteni \u00e9s emberi vil\u00e1g egym\u00e1sban fejez\u0151dik ki. Amikor Krisztus kilehelte lelk\u00e9t a kereszten, mi felfogtuk ezt a leheletet, \u00e9s elkezdt\u00fcnk l\u00e9legezni. A k\u00e9pen ez\u00e9rt van ilyen k\u00f6zel egym\u00e1shoz Krisztus \u00e9s \u00c1d\u00e1m.\u201d<\/p>\n
A megjelen\u00edt\u00e9s a maga egyszer\u0171s\u00e9g\u00e9ben nagy kifejez\u0151er\u0151vel b\u00edr. A felsz\u00ednes tekintet k\u00f6nnyen elsiklik felette, pedig a log\u00f3 meg\u00e9rt\u00e9s\u00e9nek kulcsa \u00e9ppen maga a tekintet, amelyet az Irgalmass\u00e1g arca kezdet\u0171 p\u00e1pai bulla ihlette, amelynek els\u0151 mondata: \u201eJ\u00e9zus Krisztus az Atya irgalmass\u00e1g\u00e1nak az arca.\u201d \u201eIsten oly m\u00f3don n\u00e9zi az embert, hogy az ember k\u00e9pes \u00e9rteni. Oly m\u00f3don kommunik\u00e1l vele, hogy az ember k\u00e9pes l\u00e1tni. \u00c9s amit az ember l\u00e1t, azt l\u00e1tja Isten is. Az ember elkezd Isten m\u00f3dj\u00e1n l\u00e1tni. Ez Krisztus isteni embers\u00e9ge. Ebben l\u00e1tszik, hogy Krisztus mag\u00e1ra vette az eg\u00e9sz emberis\u00e9get\u201d \u2013 foglalta \u00f6ssze a m\u0171v\u00e9sz az alkot\u00e1s mondanival\u00f3j\u00e1t.<\/p>\n