Ahogy nem mindenki r\u00e9szes\u00fclt a golgotai kereszt\u00e1ldozaton val\u00f3 fizikai jelenl\u00e9te miatt a megv\u00e1lt\u00e1s gy\u00fcm\u00f6lcseib\u0151l, tal\u00e1n bel\u00e1that\u00f3, hogy a szentmis\u00e9n val\u00f3 puszt\u00e1n fizikai jelenl\u00e9t sem r\u00e9szeltet szem\u00e9lyesen minket annak gy\u00fcm\u00f6lcs\u00e9b\u0151l.<\/p>\n\n\n\n
Hogy mi lehet a gy\u00fcm\u00f6lcstelens\u00e9g oka, azt tal\u00e1n mindannyian sejtj\u00fck: a sz\u00e1nd\u00e9kunkkal \u00e9s a r\u00e9szv\u00e9tel\u00fcnk m\u00f3dj\u00e1val lehet a probl\u00e9ma, ez\u00e9rt mindenn\u00e9l fontosabb \u00e9rdek\u00fcnk meg\u00e9rteni a helyes sz\u00e1nd\u00e9k \u00e9s helyes r\u00e9szv\u00e9tel mibenl\u00e9t\u00e9t.<\/p>\n\n\n\n
A helyes sz\u00e1nd\u00e9k \u00f6sszef\u00fcgg azzal, hogy mit gondolunk \u2013 mit tan\u00edtottak nek\u00fcnk \u2013 a szentmise l\u00e9nyeg\u00e9r\u0151l. Ha azt gondoljuk, hogy a szentmise k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi vacsora, az utols\u00f3 vacsor\u00e1ra val\u00f3 eml\u00e9kez\u00e9s, net\u00e1n annak megism\u00e9tl\u00e9se, \u00e9s nem megv\u00e1lt\u00f3 \u00e9s engesztel\u0151 \u00e1ldozat, akkor egy ideol\u00f3gia rabjai vagyunk, \u00e9s gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6k, kegyelem n\u00e9lk\u00fcl fogunk kisz\u00e1radni, mint borost\u00f6ml\u0151 a f\u00fcst\u00f6n \u2013 ahogy a zsolt\u00e1ros mondja. \u00c9s ugyanez mondhat\u00f3 el, ha azonos s\u00faly\u00fanak v\u00e9lj\u00fck az \u00e1ldoz\u00e1sban megnyilv\u00e1nul\u00f3 vend\u00e9gs\u00e9get az engesztel\u0151 \u00e1ldozattal, mert ez\u00e1ltal vend\u00e9gk\u00e9nt mi ker\u00fcl\u00fcnk a k\u00f6z\u00e9ppontba. Ez a szeml\u00e9let az embert helyezte a k\u00f6z\u00e9ppontba Isten helyett, \u00e9s a szentmise k\u00f6zponti vez\u00e9rl\u0151 elv\u00e9nek h\u00e1tt\u00e9rbe szorul\u00e1s\u00e1t, s\u0151t, elt\u0171n\u00e9s\u00e9t eredm\u00e9nyezte. Ez az elv ugyanis az, hogy a szentmis\u00e9n Isten dics\u0151s\u00e9ge \u00e1ll a k\u00f6z\u00e9ppontban, nem az ember.<\/p>\n\n\n\n
Felid\u00e9zhetj\u00fck magunkban azokat a momentumokat a katolikus szentmis\u00e9b\u0151l, amelyekben t\u00f6mj\u00e9nez\u00e9s t\u00f6rt\u00e9nik, \u00e9s l\u00e1thatjuk, hogy ezek a szentmise azon r\u00e9szei k\u00f6zben t\u00f6rt\u00e9nnek, amelyekn\u00e9l az \u201eeredeti\u201d t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sben, a szenved\u00e9se k\u00f6zben J\u00e9zust gyal\u00e1zt\u00e1k, g\u00fanyolt\u00e1k, nem adt\u00e1k meg azt, ami neki j\u00e1r. Ilyen \u00e9rtelemben a szentmise az, \u201cahogyan az \u00e1ldozatnak t\u00f6rt\u00e9nnie kellett volna\u201d, megadva k\u00f6zben Istennek azt, ami neki j\u00e1r, k\u00fcl\u00f6nlegesen is a minket megv\u00e1lt\u00f3 szenved\u00e9s\u00e9\u00e9rt \u00e9s hal\u00e1l\u00e1\u00e9rt: a dics\u0151s\u00e9get, a tiszteletet \u00e9s az \u00e1ld\u00e1st.<\/p>\n\n\n\n
\u00c9s ehhez a dics\u0151s\u00e9ghez, tisztelethez \u00e9s \u00e1ld\u00e1shoz mindig t\u00e1rsul a mi b\u0171nb\u00e1natunk, amely k\u00f6vetkezik a val\u00f3s helyzet\u00fcnk felismer\u00e9s\u00e9b\u0151l.<\/p>\n\n\n\n