Templombúcsú

A debreceni Szent István-templom közössége augusztus 19-20-ig, két napon át ünnepelte a templom búcsúját, amelybe augusztus 20-án a Kossuth Rádió hallgatói is bekapcsolódhattak:

A 8:32-kor kezdődött a “Szent István templomai” című műsor, amelyben 8:38:52-tól 8:43:08-ig templomunkról volt szó.
11:58-kor kezdődött az ismertető:
Ma délben, államalapító királyunk ünnepén a debreceni Szent István templom harangja szól a Kossuth Rádióban. Debrecen Hajdú-Bihar megye központja, kétszázezres népességével hazánk második legnagyobb városa. Fontos kereskedelmi utak találkozása jelölte ki helyét, nagyjából egy-egy napi járóföldre a szomszédos városoktól. Első temploma ott állt, ahol ma a Nagytemplom; a tatárjárás után, 1245-ben ugyanitt építették újjá. A török hódoltság idején, 1536-ban jelentek meg a reformáció tanai, és rövid idő alatt Debrecen teljes egészében reformátussá lett. Bár 180 évig katolikus pap nem működhetett a városban, néhány paraliturgikus szokás – kissé átalakulva – mégis megőrződött, például a Nagyboldogasszony ünnepéhez kapcsolódó virágos ravatal készítése, mely napjainkban a híres Virágkarnevál formájában él tovább. 1726-ra megépült a piaristák temploma. Debrecen gyorsan fejlődött, lakossága 1919-ben átlépte a százezres határt. Felmerült a külső kerületek lelkipásztori ellátásának igénye, ezért 1936-ban a vasúti részvénytársaság telket adományozott a város keleti részén fekvő Nyilaskertben, templom építésére. Az alapkövet 1938. április 3-án helyezték el, és október 16-án felszentelték Szent István király tiszteletére, akinek jubileumi évét ünnepelte az ország, halálának 900-ik évfordulója alkalmából. A debreceni Szent István templom tornyában három harang lakik, mindegyiket Szlezák László öntötte Budapesten, 1938-ban. A Szent Imre harang a legkisebb. A középsőt Szent Annáról nevezték el. A legnagyobb, amelynek átmérője 86 centiméter, Magyarok Nagyasszonya tiszteletét hirdeti.
12:00-kor pedig templomunk harangja volt hallható

A tudósítás így folytatódik:

19-én, pénteken szentmisével kezdődött meg a templom védőszentjének ünneplése, majd a hívek szentségimádáson fohászkodtak a Szent király közbenjárásáért. Délután, 3 órakor, az irgalmasság órájában közösen elimádkozták az isteni irgalmasság rózsafüzérét, majd a dicsőséges rózsafüzért és vecsernyével zárták a napot. Közben gyónás szentségében is részesülhettek a hívek.

Szombaton, augusztus 20-án a reggeli órákban a Kossuth Rádión keresztül a hallgatók is bekapcsolódhattak a debreceni egyházközség ünnepébe. Papp László atyával, a Szent István-templom plébánosával készült interjúban hallhattunk a templom történetéről és Szent István király a ma emberének szóló üzenetéről.

Az ünnepi nagymise főcelebránsa Balogh Piusz OPraem. gödöllői apát volt. Ezt követően Farkas Domonkos orgonaművész előadásában orgonakoncerten vettek részt a hívek, majd az ünneplés a templomkertben folytatódott, ahol koszorút helyeztek el a Szent István király szobornál.

A búcsú zárásaként a szeretetvendégségen kötetlen együtt töltött időre, beszélgetésre is volt lehetőség, délben pedig a debreceni Szent István-templom harangjait nemcsak élőben hallhatta Debrecen, hanem a Kossuth Rádión keresztül a Déli Harangszó című műsorban az egész ország. Ezen belül ismét bemutatták a templom történetét is.

Az alábbiakban Balogh Piusz OPraem. gödöllői apát elmélkedését olvashatjuk:

Krisztusban kedves testvéreim!

A debreceni Szent István-templomban vagyunk, és ez a közösség méltán tekint vissza megrendültséggel és hálaadással a templom és a plébánia több mint 80 éves alapítására és egyben a védőszent, Szent István király 1000 éves országalapító és egyházszervező tevékenységére.

Én Gödöllőről jöttem, ahol rendi közösségünk szintén a 20. század első felében jött létre a viszontagságos I. világháború és a gyászos trianoni békediktátum után 1923-ban. Közel 100 évesek vagyunk Gödöllőn, és premontrei rendünk alapításának 900 éves évfordulóját ültük tavaly (2021), mely minket is a második évezred elejére repít vissza, az Árpád-kor derekába, amikor már kézzel fogható volt az állam- és egyházszervező szent királynak és utódainak áldásos tevékenysége.

És még egy párhuzam: amennyi szenvedés és viszontagság volt hazánk 1000 éves múltjában, talán még hatványozottabban sűrült ez az elmúlt 100 év időszakában: a magyarországi egyházközségek és szerzetesrendek életében: és ebből kijutott a debreceni Szent István plébániai közösségnek és a magyar premontreieknek egyaránt!

Országunk első királyát, Szent Istvánt szülővárosában, Esztergomban koronázták meg 1000 karácsonyán a II. Szilveszter pápától, Rómából kapott koronával. A történeti és a népi hagyomány ezt a diadémot azonosítja a Szent Koronával. A koronázás nagymértékben hozzájárult István nemzetközi elismeréséhez, hiszen a római pápa garantálta szuverenitását.

Miben lehet nekünk aktuális egy ezer esztendeje élt uralkodó? Hol találkozhatunk napjainkban országlásának eredményeivel, gazdag és sokrétű életművének gyümölcseivel?

Először a megyerendszer megalapításában. Az államalapítás egyik sarkpontja volt a közigazgatási, katonai és adószedési feladatokkal felruházott vármegyerendszer létrehozása: Szent István a honfoglaló nemzetségek és törzsek szálláshelyeit és azok központjait figyelembe véve, és sok esetben nevüket (pl. Szabolcs) tovább örökítve mintegy 48 központi vármegyét és 24 határvármegyét alapított országában. Élükre ispánokat nevezett ki. Szent István országlásának középpontja a maga által alapított Székesfehérvár lett a Nagyboldogasszony-templommal és prépostsággal. Ebben a szentélyben állt a „regni sedes principalis”, azaz a márványtrónszék, ahonnan igazságot szolgáltatott. Országát Szűz Máriának ajánlva itt halt meg 1038. augusztus 15-én, és ezen a helyen temették el. Ennek nyomán Székesfehérvár egészen a XVI. századig, a török megszállásig Magyarország koronázóvárosa lett. A legtöbb középkori uralkodónkat az államalapító sírja mellett temették el.

István a megyerendszerrel együtt az ország védelmére a királyi várszervezetet is kiépítette. Ha a szükség megkívánta, hadvezérként vonult serege élén: 1018 előtt visszafoglalta a lengyelek által megszállt Morva-völgy határvárait; Erdélyből ekkortájt kiűzte a keletről betörő, rabló besenyőket. Bizánccal szövetségben részt vett a bolgárok legyőzésében, ahol semmi hadizsákmányt nem ejtett, csupán ereklyéket hozott a Szent György-templomból Székesfehérvár számára; végül pedig II. Konrád német-római császár betörését hárította el 1030-ban oly módon, hogy még Bécset is elfoglalta. Mint önálló uralkodó, István király pénzt (ezüstdénárt) veretett, s okleveleket adott ki. Uralkodása során összesen ötvenhat törvényt alkotott, amelyben büntette a bűnösöket és – többek között – előírta a vasárnap megtartását is.

A másik, máig működő intézményrendszer: az egyházszervezet. István király uralkodása idején már nem az volt a kérdés, hogy a magyarság keresztény vagy pogány, hanem az, hogy a latin rítusú Róma felé integrálódik, vagy a görög Bizánc (Konstantinápoly) irányába. Apja, Géza fejedelem nyomdokain István egyértelműen a nyugati rítus és berendezkedés mellett döntött. A Boldogasszonyt különösen tisztelő, egyistenhívő, a böjtöket megtartó, túlvilághittel rendelkező, tarsolylemezein keresztet ábrázoló magyar törzseknek és nemzetségeknek hozta létre a keresztény vallás intézményrendszerét. Szent István király tette meg Esztergomot érseki rangban a magyar katolikus egyház központjává. A korabeli Európa érvényes jogkönyve, a Pseudo-isidor-i joggyűjtemény szerint független államnak az tekinthető, ahol egy érsekség és 10 püspökség működik. Ennek értelmében Államalapítónk Esztergommal együtt tíz, latin rítusú püspökség alapítását végezte el: Esztergom, Veszprém, Kalocsa, Győr, Pécs, Gyulafehérvár, Eger, Bihar (Szent László király áthelyezte a székhelyét Váradra), Csanád–Marosvár és Vác városa és egyházai hirdetik életművét és köszönhetik neki felvirágzásukat. István több, ma is működő bencés rendi apátságot alapított Bakonybél, Pécsvárad és Zalavár székhelyekkel, s ő szentelte fel az apja, Géza nagyfejedelem által 996-ban alapított pannonhalmi Szent Márton-főmonostort is. Szent István nevéhez fűződik a dunántúli, Somlyó-hegyi Szent Lambert-apácamonostor fundálása is. Uralkodása alatt hatalmas méretű templomépítkezés indult meg országszerte. Legfontosabb elérendő célja az volt, hogy minden tíz falu építsen egy templomot. Bár a latin rítusú egyházat építette ki, türelemmel viseltetett – az egyházszakadás (1054) előtt néhány évtizeddel – a görög szertartású egyház iránt is: a veszprémvölgyi monostor görög rítusú apácák otthona lett. A Kárpát-medencén áthaladó és a Szentföldre tartó zarándokokat többször fogadta a királyi udvarban, bőségesen ellátta őket és biztosította számukra az országon való biztonságos áthaladást.

Az egyházszervezéssel az európai értelemben vett, a klasszikus görög, római és keresztény kultúrára épülő iskolarendszert is megalapította. A korabeli diákok ezen túl a püspöki székhelyeken működő, ún. káptalani, továbbá a kolostori iskolákban, azaz scholákban tanulhattak. A schola egyszersmind kórust is jelentett, ahol hazai szokás szerint az összes diák énekelt. A tananyaguk a liturgia szövege és gregorián dallama volt évszázadokon keresztül. (Szent István zsolozsmája)

Feltehetjük a kérdést, hogy az első magyar király politikai érdekkeresztény volt-e, vagy meggyőződésből tette, amit tett? A választ egy magánlevél adja meg, amelyet a franciaországi Cluny bencés apátja, Szent Odilo vetett papírra, és küldött el a magyar királynak: „Majdnem az egész világ hirdeti, hogy mennyire árad lelkedben az isteni vallás és istentisztelet iránti szeretet. De főleg azok hoztak róla nekünk bőséges tanúságot, akik az Úr sírjától visszatértek. Sőt, mi magunk is túláradóan megtapasztaltuk, midőn arra méltattál, hogy királyi adományaidat és ajándékaidat hozó követeidet fogadhattuk.” Egy törvény hirdethet politikai érdekeket, de egy magánlevél, mint Odilo apáté, mindig őszintén fogalmaz. E sorok is igazolják: Szent István nem politikai érdekből, hanem belső meggyőződésből és megélt katolikus hitéből fakadóan szervezte meg a magyar egyházat.

Nemcsak hazánk, hanem Európa történetének egyik legbölcsebb királytükre a Szent István által fiának írt Intelmek. A tudós XVI. Benedek pápa az Intelmek sorait eredetiben és fejből idézte 2011-ben a magyar köztársasági elnök vatikáni látogatásakor, és kifejezte nagyrabecsülését Államalapítónk iránt, és tiszteletét azért, hogy Magyarország – alapítójához és Szent László király eszményeihez ragaszkodva – ezer esztendő viharaiban mindig ország tudott maradni. A „minden ember azonos állapotban születik” elvét nem a francia forradalom okmányai mondták ki Európa történetében elsőként, hanem az első magyar király Intelmei: „Az uralom negyedik dísze a főemberek, ispánok, vitézek hűsége, erőssége, serénysége, szívessége és bizalma. Mert ők országod védő falai, a gyengék oltalmazói, az ellenség pusztítói, a határok gyarapítói. Legyenek ők, fiam, atyáid és testvéreid, közülük bizony senkit se hajts szolgaságba, senkit se nevezz szolgának. Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség. Ha békeszerető leszel, királynak és király fiának mondanak, és minden vitéz szeretni fog; ha haraggal, gőgösen, gyűlölködve, békétlenül kevélykedsz az ispánok és főemberek fölött, a vitézek ereje bizonnyal homályba borítja a királyi méltóságot, és másokra száll királyságod.” Az ősök, az elődök tanításának és tudásának tiszteletéről írt sorok most is útmutatást adhatnak: „Őseink követése foglalja el a királyi méltóságban a nyolcadik helyet. A legnagyobb királyi ékesség, az én tudásom szerint, a királyelődök után járni, a szülőket utánozni. Aki ugyanis megveti, amit megszabtak atyai elődei, az isteni törvényekre sem ügyel. Mert az atyák azért atyák, hogy fiaikat gyámolítsák, a fiak pedig azért fiak, hogy szüleiknek szót fogadjanak. Aki atyjával szemben áll, Isten ellenségének áll. Mert minden engedetlen Istennel áll szemben.” És álljon itt néhány mondat a keresztény fő erényekről is, ugyancsak az Intelmeket idézve: „Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz. Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, őrizd szívedben mindig az isteni intést: <Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.> Légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem férnek a hatalomhoz. Azután légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson. Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben. Légy majd mértékletes, hogy mértéken túl senkit se büntess vagy kárhoztass. Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen. Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess. Légy szemérmes, hogy elkerüld a bujaság minden bűzét, valamint a halál ösztönzőjét. Mindez, amit fentebb érintettünk, alkotja a királyi koronát, nélkülük sem itt nem tud senki uralkodni, sem az örök uradalomba bejutni. Ámen.”

A debreceni Szent István-templom és egyházközség ezer esztendő után, de közel 90 év után is felnézhet védőszentjére, életszentségének és tanításainak aktualitására. Szent István királyunk, könyörögj érettünk, hogy méltók lehessünk a Krisztus ígéreteire! Ámen.

Forrás egyházmegyénk honlapján: