HISZEK EGY ISTENBEN,
HISZEK EGY HAZÁBAN,
HISZEK EGY ISTENI ÖRÖK IGAZSÁGBAN,
HISZEK MAGYARORSZÁG FELTÁMADÁSÁBAN.
HITVALLÁS EGY KÉPZELETBELI KOPJAFA ELŐTT
Gyerekkoromban Édesanyám arról mesélt, hogy iskolaszünetben az volt a feladata, hogy a Nyíregyháza Rozsrétbokor határában rábízott legelésző kislibákra és tehénkére vigyázzon. Minden alkalommal magával vitt egy könyvet, amit Nagyapám zsörtölődve vett tudomásul, mondván a munka az első.
Szüleim munkásemberekként gondoskodtak arról és biztosították számomra, hogy a világot tanulva, őseink hitét és erejét követve ismerjem meg.
Három gyermekemnek meséltem gyerekkori kisnyulaimról, háromszor nehezebb és nagyobb Bobbi komondor kutyámról, komfirmációmról, Nagymamámmal Máriapócsra zarándoklásainkról, zánkai úttörőtáborról, zeneiskolai tanulmányaimról, a KISZ-titkárságomról, egyetemi tanulmányaimról, rákanyarodva a mai magyar valóságra.
Ők a negyedik generáció 1920. június 04. óta.
Hiányérzetemet és nyugtalanságomat az utolsó előtti félkövér, dőlt mondatom okozza. Elhatároztam, hogy elődeink életútja előtt tisztelegve és gyermekeim felé iránymutatásként életre keltsem ezt a képzeletbeli kopjafát.
„Aki nem ismeri Trianont, az nem magyar!”
Kemény kijelentés és kissé provokatív.
A felállított kopjafa az apostoli dupla kereszt alatt Szűz Mária oltalma alatt élő magyarságot, ezeréves nemzetünket szimbolizálja.
Sem államhatárok, sem dátumozott feliratok nem jelennek meg rajta, ugyanis túl kell lépnünk a csupán megemlékezés és tisztelgés feladatán.
Szomszéd népeinket tisztelve, szeretve és kölcsönös megbecsülése mellett felhívja figyelmünket arra, hogy mindennap úgy kell éljünk, ahogy őseink bizonyították, hogyan is kell túljutni a 100 évvel ezelőtti tragédián és azt követő időszakon.
Olyan feladatokat bíz reánk, hogy mindennapjainkat imádsággal és munkával, ismereteink bővítésével töltsük el, tisztelegve elődeink magyarságot megtartó erőfeszítései előtt.
A kopjafa több mint szimbólum.
Hitvallás, amely iránytű lehet a mai zűrzavaros világban történő eligazodáshoz!
Gyermekeinknek, utódainknak – a negyedik generációnak – útmutató, amely útra lépve Isten dicsőségére élik majd mindennapjaikat.
Ne legyen és nem lesz többé Trianon !
Debrecen, 2020. június 04-én
Tamás Attila
